nuntius

2019.11.29. 16:00

A közelgő Csoóri-évforduló elé

„Egyre gyakrabban gondolok arra, hogy valamikor az egyházat kellett Luthernek és követőinek megreformálniuk, hogy a hit megmaradhasson, most viszont magát az életet kell megreformálnunk. S ehhez legnagyobb szükségünk az irodalomra lesz, a költészetre, a nyelvre, amelyet nem a természet alkotott, hanem maga az ember” – írta 2005-ben Csoóri Sándor. A zámolyi születésű jeles költő, író, gondolkodó és közéleti ember.

Bakonyi István

Népes közönség vett részt a Csoóri Sándor Társaság megalakulási ünnepségén Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Fotó: Nagy Norbert

Néhány hónap múlva, februárban emlékezhetünk születésének 90. évfordulójára, több mint három évvel halála után. Szeptemberben Székesfehérváron megalakítottuk a róla elnevezett társaságot, azzal a szándékkal, hogy életművével foglalkozzunk a legkülönfélébb formákban. Hamarosan, december 3-án lesz egy műsoros est a társaságnak otthont adó Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban, és azt követően is több rendezvényre kerül sor a közeljövőben. Foglalkozunk az életmű zenei, népművészeti vonatkozásaival is, nem feledvén, hogy ugyanakkor mégiscsak az irodalmi vonal a legfontosabb. Folyik az életmű kiadása is, és szeptemberben Fehérváron is bemutattuk az In memoriam Csoóri Sándor című kötetet, amelyben számos írás mutatta be a pálya ívét, a legkülönfélébb szempontok szerint. A méltató tanulmányok, kritikák és interjúk mellett Gróh Gáspár és Márkus Béla helyt adott benne a Csoórit bíráló és támadó véleményeknek is. Így lett teljes a kép, hiszen jól tudjuk, hogy az ilyen szintű gondolkodók mindig kiváltották a vitákat is.

A költő megítélése talán egyértelműbb, mint az esszéíróé vagy a közéleti emberé. Pedig Csoóri Sándor életműve éppen nem erre sarkallja az embert. Ellenkezőleg: arra a felelősségteljes magatartásra és erkölcsre, amelyre legjobb elődei és kortársai is példát mutattak és mutatnak. S ő mindig méltósággal szól, legyen szó Trianonról vagy éppen 1956ról. Vagy éppen a rendszerváltozásnak nevezett folyamatról, és ebben azért is érvényes a szava, hiszen elévülhetetlenek az érdemei 1989–1990 szellemi előkészítésében.

Visszatérve az írásművekre: visszanyúlt a magyar szellemiség gyökereihez is, és ezzel kapcsolatos például újszerű népköltészet-felfogása, miszerint a népköltészet egyes darabjai magukon viselnek bizonyos szürrealista és szimbolista vonásokat is, tehát nem kizárólag a realizmus uralkodik bennük.

Népes közönség vett részt a Csoóri Sándor Társaság megalakulási ünnepségén
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Egyrészt tehát korszakalkotó esszéket írt a magyar népköltészet kimeríthetetlen világáról, másrészt ez a nemes hagyomány élő valósággá vált az ő tollán is. Gondoljunk csak többek között egy szépséges korai versére, az Anyám fekete rózsára, amelyben hasonló vonásokat fedezhetünk föl. Idemásolom utolsó versszakát: „Anyámnak fáj a feje – / anyámnak fáj a Semmi. / Anyám fekete rózsa, / nem tud kiszínesedni. / Egy éjjel földre roskad, / megtört lesz majd, kicsi – / Bejön egy madár érte, / s csőrében elviszi.” Ez nem a harmónia kék madara, hanem a tragikus fejleményt előlegező kép. Az anyai sors kitágul, általánosabb értelmű „feketeséggé” lesz. A népköltészet gyökerei éltetik ezt a verslétezést, de kissé el is távolodik a költő a kezdetektől.

Ebben az életműben gyakran az egymást látszólag kizáró minőségek ölelkeznek össze és alkotnak bonyolult egységet. Grezsa Ferenc hajdani véleménye szerint: „Csoóri költői útján közösségi pátosz és válságtudat, heroikus lázongás és passzív-reflexív önszemlélet, gyermekien naiv rácsodálkozás és groteszk látomásosság, elégikus intimitásösztön és keserű dezillúzió-igény, racionális és mitikus gondolkodás…” együtt van jelen. Ezek az értékek végigvonulnak az egész pályán, és ezáltal is érthető a műveken belül jelentkező feszültség és drámaiság. Közben találunk utalásokat az idő eljövetelére, a „jöjjön el a Te országod” imádságos lelkületére, a „Szálla alá poklokra” (kötetcím!) ismétlődő motívumára is. Ám van egy verse, a Jóslás a te idődről, (kötetcím is lett belőle), amelyben izgalmas vonatkozásokat találunk ez ügyben. Nem véletlen, hogy annak idején, az ötvenedik születésnapra írt köszöntőjében ezt írta Czine Mihály: „Jöjjön el, kedves Sándor, jöjjön el a Te időd.”

A vers így kezdődik: „Mert eljön, / meglátod, eljön / még hanyatlásod előtt eljön, / a szemcsés házfalak tövében újra délelőtt lesz, / újra nyár…” Az érzelmi hatásfok ezúttal is magas, asszociálhatunk akár a „Jöjjön el a Te országod” imabeli szárnyalására, ünnepélyességére is. Egy nagy szerelmes vers lehetősége ugyancsak benne rejlik ebben a műben, de gyorsan fölfedezhetjük, hogy több annál. Vagy más. Vélhetjük a kort meghaladni akaró ember, költő vallomásának, de annál is több. A „te időd” végül is „időtlen”, majdhogynem légüres tér, épp ezáltal lesz filozofikus tartalmú az üzenet. Az imént idézett imabeli mondat alighanem a legpontosabb közelítés, már csak a természet fölötti mozzanat beiktatása miatt is. Az időfogalom domináns e versben, miként másutt is. Ez a fő szervező és a gondolati mag. Csoóri egyben megfogalmazza az emberi alkotás nagyszerűségét is: „…mert utánuk már csak te következhetsz, / te, aki várni tudtál / az első fájdalom után a másodikra, / bújni vörösből feketébe, / feketéből vissza, / és megtestesülni naponta, / verítékezni, / meghasadni, folytatódni.”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!