Mese felnőtteknek

2021.01.16. 16:00

A hangya és a gonosz kiselefánt – Példabeszéd Magyarország és a gigászok viszonyáról

Ahogy kelt a Nap, és cirógatta sugaraival a fákat, bokrokat, úgy ébredtek a hangyaboly lakói is. Eddig összebújtak, néhányan még horkoltak is, de a kíváncsiság és az éhség már sokuknál fokozta a serénységet.

Wilhelm Ottó

Nem mindig tudni előre, hogy a kicsi vagy a nagy győzedelmeskedik

Fotó: Shutterstock

A kapuőrök megnyitották a kijáratokat és a felderítők elvégezték a reggeli tornájukat, aztán szanaszét indultak élelmet kutatni. Egy kis szimatolás, néhány nyújtózkodás után fürgén kapkodták lábaikat. Onnó, az egyik felderítő is elindult a vadcsapás irányába, és fürgén kerülgette a füvek és cserjék töveit. Néha megnyalt egy-egy harmatcseppet, így oltotta szomját. Cserkészése közben egyszer csak egyre erőteljesebb remegést érzett talpai alatt, valamint szuszogást, közeledő trombitálásokat is. Ebből már tudta, hogy az elefántcsorda vonul hajnali italozásra a közeli folyóhoz. Gyorsan megfordult, és rohant vissza a méteres hangyavárhoz, hogy ő is mentse a hangyatojásokat a mélybe, a járatok legaljába.

Sasa, a legifjabb elefánt még csak néhány hónaposan kajláskodott anyja mellett. Nem szeretett sorban vonulni a többiekkel, mert unalmasnak vélte a szabályos lépkedést. Utat törni a bozótban, megriasztani a majmokat, ráfújni a lepkékre, ormányával leverni a madárfészkeket: ez ám az igazi kaland! Az elefántokat úgy sem tudja legyőzni senki, és élvezte a vadon állatainak félelmét, menekülését. És lám! Tőle balra észrevett egy furcsa kupacot, egy vöröses színű, földtúráshoz hasonlító képződményt. Ahogy közeledett, látta a tetején a parányi hangyákat amint kétségbeesve rohangásznak, integetnek tiltakozva, menekülve. Sasa jókedvre derült. „Most megtáncoltatom őket” gondolta. „Ez jó vicc lesz!” és ormányával odacsapott a hangyaboly közepébe! No, lett is erre sivalkodás, sikítozás, óriási porfelhő! „Jól megmutattam nekik. Az elefántnál nincs erősebb és bátrabb”, gondolta. Szállt a por ezerfelé és vele a hangyák is. Jutott bőven a bokrokra, fűre, falevelekre, de Sasa ormányára, szemhéjára és óriási füleire is.

Onnó épp a szertelen kiselefánt bal szemhéján találta magát. Gyorsan megkapaszkodott az egyik szempilláján és remegve, riadtan nézett körül. Észrevette még társait is a közelben, akik dermedten, mozdulatlanul várakoztak és haboztak: mitévők legyenek? Onnó nem vesztette el a fejét. Igaz, hogy a bánat a lakhelyük romjai miatt és a szomorúság a barátainak elvesztése okán is megzavarta, de gyorsan magához tért. „Miért tette ezt a kiselefánt? Mi nem bántottuk őt! Sok hangyát elpusztított, több hónapos munkánkat tönkre tett és még a nyugalmunkat is elrabolta. Csak azért, mert mi kicsik vagyunk, erőnk sincs, testünk sincs oly hatalmas, mint az övé? Mire jó ez az értelmetlen erőszak?” Mérgében megcsípte a kiselefánt szemét. Sasa erre kínjában megrázta a fejét és felbődült. Ekkor Onnó odakiáltott a többi hangyának: „Ti, akik az orrlyukába kerültetek, másszatok beljebb és csípjétek meg az orrjáratát belülről! Ti pedig, akik a fülére szálltatok, másszatok be egészen a dobhártyájáig és ott karmoljátok, csípjétek ezt a gonosz szörnyeteget! Mi addig a szemét csipkedjük, hogy tanulja meg egy életre: senkinek sem szabad ártani, senkit sem szabad bántani ok nélkül!” Sasa ismét felbődült a sok kellemetlenségtől: orrát, szemét marták, a fülében pedig éktelenül lármáztak a hangyák. Először megijedt, aztán dühös lett, végül teljesen összezavarodott. Kínjában trombitált, fejét rázta, toporgott, végül még egy fának is nekirohant izgalmában.

Anyja, aki mindent látott, odament hozzá, hogy segítsen és megmagyarázza, miért történt vele mindez. „Hibáztál” mondta Sasa mamája. „Megérdemelted a leckét. Aki kárt okoz másnak, az kártékony és ártalmas. Azt előbb-utóbb mindenki elkerüli, nem lesznek barátai és senki sem tudja szeretni. Magadra maradsz ellenségek között, ha így folytatod! Pedig egymásra vagyunk utalva mind, akik élünk. A hangya bár pici, de szorgalmas, hasznos, ráadásul okos is, ami segít legyőzni a borzalmasan erőseket. Te is megjártad, hát okulj belőle!” Végül így szólt: „Gyere, menjünk a folyóhoz és mossuk meg az ormányod, szemed és füleid. Hátha így megszabadulsz félelmetes ellenfeleidtől!”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!