Nem minden gáz, ami annak látszik

Mire gondolhat ezt látva az, aki csak az ellenzéki, elnyomott, mégis rejtélyes módon jól pénzelt hírportálok tucatjait olvasva tájékozódik és ápolja Orbán-fóbiáját? Arra, hogy a kormány ahelyett, hogy a háború előtti szinten biztosítaná az energiát a fűtési szezonban, bizonyára a saját hasznára tartja égben az árakat, vagy rossz gazdaságpolitikája miatt képtelen jól reagálni a megváltozott helyzetre. Nem lehet más magyarázat, az nem létezik!  

Messze áll tőlem a közgazdaságtan, mint Pákozd Jeruzsálemtől, de azért azt tudom: mostanában attól háború előtti a tőzsdei gázár, mert már dugig tele vannak a tárolók. Nem csak Magyarországon, Európa más országaiban is. Már a nyáron minden felelős európai kormány teljes gőzzel azon igyekezett, hogy biztosítsa a téli fűtést, az ország ellátásának biztonságát, nehogy leálljanak a gyárak, üzemek, leálljon a gazdaság, meleg nélkül maradjanak iskolák, kórházak, lakások és családi házak. Ha nem így tett volna, súlyos, történelmi hibát vét. Azaz most éppen azért csökkent le a gáz ára a tőzsdéken, mert lecsökkent a kereslet. A lényeg: az ilyen tőzsdei hírek belengetésének, kellő magyarázat nélkül való címlapon tartásának csak a zavarkeltés lehet az oka, illetve az Orbán-kormánnyal szembeni gyűlölet fenntartása. Hiszen bármilyen értékelhető teljesítmény híján – persze az amerikai dollárok mellett – csupán ennyi, a gyűlölet politikája a magyarországi ellenzék megtartó fundamentuma Gyurcsánytól Jakabon át Márki-Zay Péterig. A mostani tőzsdei gázárszintet legfeljebb csak a jövő téli lakossági árakban lehet majd kellően érvényesíteni, de addig még rengeteg víz lefolyik a Dnyeszteren, addig még sok vita lezajlik a Pentagonban és a Kremlben arról, mi legyen az aktuális háború vége.  

Egy másik történet, személyes érintettség. Ugyanezen, kormányt bíráló televíziót – amely ismétlem, az unió szerint elvileg nem létezik, hiszen nálunk nincs sajtószabadság – néhány éve bepereltem, mert egy pedofil bűncselekménnyel kapcsolatos hírt életnagyságú fényképemmel sikerült nekik több alkalommal illusztrálniuk. (Elfogadtam, hogy nem karaktergyilkosságból, csupán trehányságból, de azért mégis…) Azt gondolják, simán megnyertem a pert, hiszen egyébről se hallani hosszú évek óta, mint a személyes adatok és fényképek uniós jogon való védelméről? Dehogy. Mivel a fotón a hátam mögött látszódott egy nemzet zászlaja, a bíró úgy döntött, nyilvános eseményen vettem részt, és buktam a pert annak ellenére, hogy csupán egy szűk körű megbeszélésről volt szó. Megszólalnom a saját magam kezdeményezte tárgyaláson nem lehetett, mert azt megtiltotta a bíró. 

De ez a történet már nem a sajtószabadságról, sokkal inkább a bírói függetlenségről, az elfogultság leplezésének hiányáról szól. Csak éppen egészen más összefüggésben, mint ahogyan arról a brüsszeli diktátumok megfogalmazóitól mostanában hallani.