Az isteni Lollo

Gina Lollobrigida első filmje (ha jól tudom), a Királylány a feleségem (1952) című emlékezetes kalandfilm volt. Partnere a francia szupersztár, Gérald Fhilipe volt. Lollo abban a filmben talán 25 éves lehetett. Fiatal, üde és gyönyörű volt. Aztán a Notre-Dame-i toronyőr című filmben láttam, amelyben Eszmeralda szerepét játszotta csodálatosan, elragadóan. A Sába királynőjében pedig ismét izzott körülötte a levegő, de izzott minden férfi szíve is, mert Lollo ismét fantasztikus volt. Szépsége vakítóan sugárzott, mint nyáron a déli napsugár. Megperzselt bennünket. Halála óta sokan, sokfélét írnak róla. Hiányoltam, hogy egy fantasztikus sorozatát nem említik, pedig azzal a filmsorozattal véste be magát igazán a magyar közönség szívébe. Partnere a kor színészóriása, Vittorio De Sica volt. Talán sokan emlékeznek a Kenyér, szerelem …sorozatra, amelyben egy vadóc, szegény lányt alakít. Lollo – a filmben – kopott ruhában, mezítláb jár-kel a faluban, de a film végére mindig eléri azt, amit akar. Abban a tépett-szakadt ruhában Gina észbontó alakja csodálatosan érvényesült. A közmondás hogyan is szól? „Nem a ruha teszi az embert…”. Nem bizony: Gina Lollobrigida a hétköznapi, kopott ruhájában is hódított, mert szépsége és játéka lenyűgözte a nézőt a moziban. Mi, akkori tizenévesek, le sem vettük a szemünket a ruháról és a csodás Lollo-ról. Napokig róla álmodtunk. Imádtuk őt. 

Most elment, magával vitte az álmunkat is.