Szeretni egy kutyát...

Szeretni egy kutyát igazán különleges érzés. Most már én is tudom, hiszen két éve megváltozott az életünk, amikor Abby, a magyar vizsla beköltözött az otthonunkba. Egészen apró kis teremtés volt, a szeretet ami viszont belőle áradt megtöltötte az egész teret. Érkezésével megtanultam a valódi felelősséget, amikor jobban féltesz valakit saját magadnál. Megtanított arra, hogy nem kellenek szavak ahhoz, hogy elmeséljünk valamit, hiszen a szemekben ott van minden. Kezek nélkül törölte le a könnyeimet, és szavak nélkül gyógyította meg a sebeket a szívemen. A legfőbb bizalmasom lett, a barátom, akiért bármit megtennék és cserébe semmit nem kér csak, hogy szeressem, és mindig menjek haza. És én haza is megyek mindig, mert van egy ház, ami nélküle nem lenne otthon már, és van egy lány, aki nélküle nem lenne boldog már.