Jön a demokrácia

Az amerikai törvényhozás felsőháza megszavazta az Egyesült Államok új Budapestre utazó nagykövetének személyét. Ezzel az időskori demenciával küzdő világhatalmi vezető, Joe Biden két szunyókálás között felriadva nyilván azt akarja üzenni, hogy nincs nagyobb probléma a világnak e szegletében, mint a szexuális szélsőségek nem megfelelő támogatása óvodától a törvényhozásig. Biztosan csak jobboldali propaganda, hogy a déli határon már fegyver van a migránsoknál, nem kell komolyan venni azt sem, hogy évekig tarthat a háború a szomszédos Ukrajnában, nem számít az energiaválság és a hároméves aszály összes pusztító következménye, ide egy LMBTQ-aktivistára van szükség, a vak is látja. Jön tehát David Pressman, akinek nyilván semmi egyéb dolga nem lesz, mint hazánkat ócsárolni és provokálni, akinek nyilatkozatait itt és most előre le tudnám írni, hiszen már kijelentette, hogy nálunk befolyásolják az igazságszolgáltatást, nagy a baj a sajtószabadsággal, és úgy általában hanyatlik a demokrácia. (Nem volt ott a tárgyalásomon, amikor pert vesztettem az egyik elnyomott ellenzéki médium ellen, és tényleg befolyásolták a bíróságot, csak éppen fordítva, mint ahogyan azt a Pressman-félék sugalmazzák.) De hagyjuk ezt, hiszen az ilyen vádakat fél perc alatt lehet megcáfolni, elég összeszámolni a kormányt gyalázó felületek sorát. Beszéljünk inkább arról, hogy a világ egy része miként áll Amerika demokráciájával. Úgy hagyták el Afganisztánt, hogy előtte húsz évig háborúztak, de amikor érdekeik mást diktáltak, mindjárt nem volt fontos a demokrácia: nem lehet tudni, ez mennyi áldozattal járt. Iraknak is kellett a demokrácia, annyira, hogy azóta sincs ott béke, de nincs az Líbiában és Szíriában sem, és úgy tűnik, Ukrajnában fegyverszállításokkal kívánnak helytállni saját érdekeikért, egy világháború kirobbanását kockáztatva. Az iraki háború idején egy időre rám volt bízva egy bagdadi kisfiú, akit ideges amerikai katonák akkor lőttek meg, amikor a társaival focizott, és sérült kezét Budapesten operálták. Beültem vele egy fehérvári étterembe, de hiába kértem bármilyen ételt, egyikhez sem nyúlt hozzá. Már senkiben sem bízott. Vergilius intelme jutott eszembe, aki ezt írta: „Félek a görögöktől, még ha ajándékokat hoznak is”. Hát, Pressman hozzánk biztosan nem ajándékokkal érkezik.