Gondolatok a választások után

Az elmúlt évszázadokban a Nyugat a különböző társadalmi konstrukciókon és államformákon keresztül eljutott a valóságos emberi jogokat még érvényesítő jóléti kapitalizmushoz. Viszonylag rövid időszak után következett a minden világok legjobbika, a liberális demokrácia. De a történelemnek nem lett vége, mert a baloldal jogállamra cserélte. Amit közelebbről nem definiálnak, hogy minden abszurd kitaláció azonnal begyömöszölhető legyen ebbe a fogalomba. A jogállam leginkább arról ismerszik meg, hogy nem rendelkezik jobboldali pártokkal, csak papíron. A depolitizálás kiteljesítése közben korifeusaik fokozatosan létrehozzák az Európai Baloldali Egyesült Államokat, és a woke ideológia csábító fejezeteit hivatalos állami szintre emelik majd. 

A parlamenti választásokat megelőző politikai kampányok forgatókönyvét alaposan átírta az orosz–ukrán háború. Szavazni lehetett a békére és biztonságra, a keresztény értékrend családokra támaszkodó, szuverén államok közösségén alapuló Európa-koncepciójára és az illegális bevándorlás elleni politikára. Természetesen a gyermekvédelmi népszavazás kérdéseivel együtt. 

És szavazni lehetett mindennek az ellenkezőjére: az ország önállóságát veszélyeztető európai uniós elképzelések és ideológiai diktátumok kritikátlan szajkózására, a kizárólag piaci alapon működő gazdaságra és egészségügyre, az elszabaduló energiaárakra, a keleti határainkon túl zajló háborúba való beavatkozást jelentő fegyverszállításokra, valamint a nemzet- és országépítés felfüggesztésére. 

A választópolgárok nagy számban a kormánypártok mellett döntöttek. Azaz demokratikus, a törvényeknek megfelelő választások közepette, a több mint egy évtizede kialakított politikai-gazdasági rendszerre szavaztak, ami mögött létrejött egy olyan stabil társadalmi többség, amely értékrendje és érdekei miatt támogatja ezt a felépítményt. Nemcsak politikai, hanem kulturális értelemben is. 

Az ellenzéknek nem volt versenyképes, alternatív politikai programja. Megnyilatkozásaikból hiányzott a mértéktartó kulturált magatartás, az elegancia, a tisztesség, a becsület, az igazság és a lelkiismeret. De sajnos jelen volt a rágalmazás, a trágárság, a valótlan állítások, a gyalázkodó kijelentések és a politikai ellenfél híveinek megalázó sértegetése. 

Azonban a mindenkori többségnek kell és lehet gesztusokat gyakorolni. Hiszen ez a választás a szeretet megnyilvánulása is volt. A mindenkori kormány valamennyi honfitársunk érdekeit kívánja képviselni. Így azok is jól járnak, akik nem rájuk szavaztak. A vírusjárvány és az elhúzódó orosz–ukrán háború súlyos gazdasági következményeinek enyhítése és leküzdése valamennyiünk közös ügye. Ez csak kölcsönös tisztelet és együttműködés révén megvalósítható. 

Antall József április 8-án lett volna kilencvenéves. Egykori tanítványának és gyóntatópapjának, Bolberitz Pálnak mondta: „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője.” Soha ne feledjük el ezt a mondatot.