Jó reggelt, Fejér megye!

„Felvirradt áldott szép napunk, / Ma teljes szívvel vigadunk” – hangzik az ismerős zsoltár első sora. És tényleg! Velem szemben, kinn a parkban kutyusok és gyerekek játszanak vidáman. Nini, egy kisvirág! – kiáltanak fel boldogan. Télbe ájult lelkem dalra hangolt hirtelen, rögtön útra keltem, hogy megnézzem serényen. Lépteim alatt cikázó gondolataim csak egyfelé jártak, ugye hóvirág volt, reménye a kissé bezárult világnak! Jaj, úgy szeretném már végre a lélekölő telet eltemetni, víg mezei pacsirtaként dalra fakadni! Hoppá, már messziről láttam és alig hittem a szememnek: teljes pompában ott volt, tavaszika, hírnöke a jó időnek. Végül mélyen beszívtam magamba a téli tavasz friss, energikus illatát, hogy újult erőre kapva kibírjam még a szürke, párás és ködös évszak néhány próbálkozását.