Az ország, ahol állítólag nincs sajtószabadság

A mai ellenzék egyik régi mantrája, hogy nagyon elbillent a mérleg nyelve, szerintük a kormány megszüntette a sajtószabadságot. Ez az egész szöveg persze egy jókora hazugság, és ezt ők is tudják, mint ahogyan tisztában vannak ezzel a gazdáik is Nyugat-­Európában, ahol az abnormalitás torát ülik, miközben minket szidnak. Ma már ténynek nevezhetjük, hiszen mindenféle elemzés után azt hallani, hogy az emberek elsősorban a telefonjukról tájékozódnak a világ dolgai felől. Valóban, hiszen könnyen hozzáférhető autóban, vonaton, metrószerelvényben ülve vagy éppen a vécén. Vettem a fáradságot és napokon át azt számoltam, milyen médiumok híreit küldik rá – azt hiszem, ezt úgy is mondják, hogy generálják – a telefonomra. Nem akarok reklámot csinálni az állítólag végletesen elnyomott ellenzéki sajtónak, ezért nem nevezem néven őket, de szorgalmas számolásom eredményeként meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy manapság körülbelül kétharmad-háromnegyed részben ellenzéki médium jelenik meg a magyar emberek telefonján. Régi kommunista (és újdonsült liberális) trükk, hogy azzal vádold meg az ellenfeledet, amit te csinálsz. Persze megértem őket, hogy rendkívül zavaró lehet a nemzeti-konzervatív-keresztény gondolat megjelenése a hazai médiában, hiszen nagyon sokáig ahhoz szoktak hozzá, hogy szinte csak az van, amit ők mondanak. Érdekes, a mai hangoskodókat nem zavarta annak idején, hogy hosszú-hosszú évekig tömény baloldali médiafölény érvényesült. Sőt, a mostanában magukat megint tévedhetetlennek hirdető németeket sem zavarta, amikor megvették a megyei napilapokat a szociktól, hogy az alkuban benne volt: a régi, jól bevált elvtársakat nem rúghatják ki a szerkesztőségekből. Igazuk is lett, mert azok aztán gondolkodás nélkül kiszolgálták őket és asszisztáltak ahhoz, hogy kihordják az országból a reklámbevételek milliárdjait. Brüsszelt nyilván erősen bántja, hogy nem tudják telenyomni a teljes magyarországi sajtót a meleglobbisták sirámaival, a deviancia propagálásával, nem tudják elmagyarázni, mennyire jól járnánk néhány százezer kereszténygyűlölő, dologtalan iszlamistával, és nem tudják karaktergyilkosságra használni mindenki ellen, aki fel mer szólalni a nemzeti érdekek mellett. Lehet, egyszer összegyűjtöm, hogy ebben az országban, ahol állítólag nincs sajtószabadság, egy hét alatt hány kormányellenes írás jelenik meg. De ehhez előbb össze kell szednem magam, hogy elbírja a gyomrom.

„Régi kommunista (és újdonsült liberális) trükk, hogy azzal vádold meg az ellenfeledet, amit te csinálsz”