A LER és a konzervatívok kampánya

A politikai marketing nem más, mint a szavazóbázis csoportokra bontása és a célközönség kiválasztása, a jelöltek pozicionálása az ellenfél erősségeinek és gyengeségeinek meghatározásával, a stratégia kiválasztásával együtt. 

Az utóbbi évtizedekben alkalmam volt jó néhány választási kampányt végigcsinálni, és a jobbközép konzervatív erőket alázattal szolgálni. Évtizedek óta megszoktuk, ha a polgári oldal van kormányon, naponta össztűzben kell dolgoznia. A jelenlegi választási kampányban a balliberális oldal eddig soha nem tapasztalt, arcátlan hazugságokkal tűzdelt rágalomtirádáihoz és gyűlölethadjáratához az uniós politikai grémiumok, a külföldről pénzelt NGO-k, a nyugati sajtó és nyilvánosság folyamatos golyózápora is csatlakozik. Az Európai Unió már közvetlenül is beavatkozik a magyar választási kampányba. És még ki tudja, mi jön ezután. Már úgy értem, az Európai Unió Bíróságának minapi politikai döntése után. A kormány, élén a miniszterelnökkel, következetesen végzi napi feladatait. Az óriási gazdasági fejlesztések, az infrastrukturális beruházások, az új kulturális intézmények létrehozása, a műemlékvédelem, óvodák, iskolák tatarozása és építése, több mint száz templom felépítése és több száz egyházi ingatlan újjáépítése határokon kívül és belül, a fizetésemelések és adócsökkentés mind önmagukért beszélnek. Mindennek kevesebb mint fele más országokban elég lenne egy természetes választási győzelemhez. Magyarországon azonban nem így van. Még akkor sem, ha a kormány és az állam a két éve tartó vírusjárvány elleni védekezésben, nemzetközi mércével mérve is, jelesre vizsgázott. A balliberális ellenzéknek nincsen alternatív kormányzati elképzelése, így persze választási programja sem. Ha hatalomra kerülnének, ki tudja, hányadszor árusítanák ki az országot. Valószínűleg Magyarország is deklaráltan bevándorlóországgá válna. Az így keletkező „guruló dollárok” a LER, tehát a liberális együttműködési rendszer hazai és külföldi zsoldosainak zsebében landolnának. A keletkező hiányt ismét nemzetközi hitelekkel pótolnák.

De lássuk a jobboldali kampányt. Amit a miniszterelnök, a házelnök, a miniszterek és államtitkáraik felépítenek „estére”, azt a közszolgálati, jobboldali kereskedelmi televíziók és rádiók, online és nyomtatott sajtójuk egy része hírműsoraikkal és véleménycikkeikkel lebontják „reggelre”. Ahelyett, hogy valamilyen szempont szerint elemeznék őket, a tényszerű, numerikus elemeket is tartalmazó ellenbizonyítékokkal együtt. Ha az emberek folyamatosan naponta ugyanazt látják, hallgatják és olvassák, ezen „hírek” számukra kvázi dogmává silányulnak. A „nemzeti” közvélemény-kutató intézetek hetente többször is közzétesznek olyan kutatási eredményeket, számadatokkal is alátámasztva, hogy itt a választópolgárok nagyobb része mindenképpen a mai kormánypártokra fog szavazni. Ezzel elaltatják és elkényelmesítik újfent a jobboldali szavazókat. Valami ilyesmi történt 2002-ben is. Az eredmény és a nyolc évig tartó következmények mindenki előtt ismeretesek. Persze olyan szóvivőkre lenne szükség, akik saját habitusuknak megfelelően interpretálják a napi politikai történéseket. A hetente felbukkanó, addig ismeretlen politikai elemzők új összefüggések helyett egyszerű közhelyeket és politikai információkat ismételgetnek. A számadatok azt mutatják, hogy ezen a választáson egy éles politikai verseny is kialakulhat. A baloldali választási koalíció pártjainak minimum negyvenszázaléknyi szavazójuk van. És ne feledkezzünk meg a „nem tudja, nem mondja meg” szavazók csoportjairól. 

Mindig az ország érdeke a legfontosabb. Vagyis az, hogy mit akarunk: további megfontolt közpolitikán alapuló gazdasági és kulturális prosperitást, vagy egy progresszív liberális politika okozta „verejtéket és könnyeket”. A baloldali rágalom- és gyűlöletpolitika nyilván kampánystratégia. Ami soha eddig nem látott, minden etikai-morális megfontolástól mentes méreteket öltött. Ami rendkívül sajnálatos, hiszen ebben az országban valamennyiünket sokkal több minden köt össze, mint ami elválaszt. A hódmezővásárhelyi udvarmester utólag általa mindig letagadott orde­náré sértegetésektől hemzsegő dicstelen országjárása összefogja és folyamatosan tüzeli saját szavazótáborát. Török Gábor szerint Márki-Zay Péter személye „rendszerhiba”, de ez a „stílus” az egymással szemben álló és minden esetben kiszámítható válaszokkal bíró politikai közegben még akár tetszhet is a – M.Z.P. nyelvi eszköztárát idézve – „a mérsékelt szellemi képességű” felnőtt lakosságnak és a közösségi oldalak által „lobectomizált”, tehát „agytalanított fiatal generációk” egy részének. Akiknél a durvaság és a sértegető magatartás a mindennapi életükhöz tartozik. Másfél hónap alatt még az unió is rettenetesbe kapcsolhat. A hazai „aberrális” baloldalt maga előtt tolva. Hogy adott esetben mi várhat ránk? Kedves honfitársaim, mindenki tegyen egy hivatalos baráti látogatást Budapesten. És látni fogja, hogy két év alatt a nyilvánosság előtt káromkodó hiperpasszív főpolgármester vezetésével, a diabolikus koalíció főembereinek segítségével a balos européerek mivé varázsolták a magyar nemzet fővárosát.

Na, újra ilyenné fogják tenni az egész országot is.