Barack és blokktégla – Tihanyi Tamás jegyzete

Mások most már a fiatalok, de más, állandóan változó a világ is, amely körülveszi és átöleli őket. Mindig így volt ez, évszázadokon át tart az örök körforgás a korholó öregek és a látszólag mindent jobban tudó ifjak között. Az egyik törvényszerűen belehal a saját helyzetébe, a másik bele­öregszik az állapotba, amely valamikor számára annyira távolinak tűnt. Minap volt a fiatalok világnapja, engem épp egy fesztiválon ért a sukorói parton, és a forgatag saját ifjúságomat juttatta eszembe. Annak idején gimnáziumomban – gondolom, hogy ez általános trükk volt –, elterjesztették, hogy csak az nyerhet felvételt felsőfokú oktatási intézménybe, aki a négy év három nyarából legalább kétszer elmegy építőtáborba. Azt, hogy ez mennyire volt hazugság, nem tudtam ellenőrizni, de annyi biztos, hogy tartva a retorziótól, bevállaltuk először a blokktéglakészítést Bodajkon, majd a barackszedést Balatonszéplakon. Nem tudom, hogy a barackjaink hová kerültek, azt azonban igen – ezt a néhai megyei főépítész mondta el nekem sok évvel később –, hogy ezekből a blokktéglákból építkeztek a megye MSZMP-s pártkáderei és a Gyurcsányhoz hasonló KISZ-es ifjúkommunista vezetők. Mi ebből csak annyit láttunk, hogy jött egy teherautó és megpakolták, majd a kocsi elporzott valamelyik elvtárs épülő nyaralója vagy családi háza felé. Ma már ez a világ a múlté, bár az ingyen téglából épített házakat azóta se vette el senki azoktól, akik azokat összelopták, sőt, több helyen a spontán privatizáció nyomán paloták emelkedtek a helyükre.

Ma már a fiatalok – nagyon helyesen – kötelező önkéntes munkaórákat, úgynevezett közösségi szolgálatot teljesítenek különböző szervezeteknél, akiknek jól jön ez a segítség, hiszen a tevékenységgel többnyire valamilyen szociális feladatot látnak el. Karácsony előtt, az adventi hetekben például többnyire adománygyűjtéssel foglalkoznak, ezeket az órákat pedig egy erre rendszeresített könyvben kell vezetni és igazolni. Magam is megtettem ezt sokszor, és bevallom, ha láttam, hogy a fiatal becsülettel teszi a dolgát, nem voltam teljesen precíz a munkával töltött idő ellenjegyzésével. Úgyis tudtam, nagyjából előtte van még annak, amit életnek neveznek, lesz még része kitolásból bőven, nem árt, ha megtapasztalja az érdek nélküli jóindulatot is. Talán megérzi a különbséget jó és rossz, helyes és helytelen között, és legalább a szavazatával tesz azért, hogy az elvtársi világ még nyomokban se térhessen többé vissza Magyarországra.