Az utolsó doni, Smohay Ferenc

Még aznap elindultak az ismeretlen végzet felé. Legalább huszonöt éve, hogy felidézte nekem a történteket otthonában, a Prohászka Ottokár úton. Az 1943 januárjában bekövetkezett orosz áttöréssel szemben 25–30 fokos hidegben védekeztek: súlyos veszteségek árán vágták ki magukat az ellenség gyűrűjéből, szakaszából heten maradtak életben. Megkezdték a visszavonulást, csoportjuk négy napig küszködött a repülőgépek géppuskatüzében, majd február elsején ellenséges kötelékbe ütköztek. Bekerítették őket, a sok áldozattal járó újabb kitörés nem sikerült, lőszerük elfogyott. Smohay Ferenc a túlélő foglyok között volt csakúgy, mint a fehérvári polgármester fia, Farkas Sándor. Félig megfagyva indultak el a láger felé, a polgármester fiát Smohay Ferenc vezette a hóban, mert a ruszki „Burzsuj!” felkiáltással összetörte a szemüvegét. Akik nem bírták, azokat út közben agyonlőtték. Ők elérték a tábort, de Farkas Sándort ott elvitte a vérhas: a szörnyű hírt bajtársa hozta haza a szülőknek.

Vitéz Smohay Ferenc magyar királyi zászlós, tartalékos főhadnagy, doni veterán 99 évesen megtért Teremtőjéhez. A fehérvári magyar királyi Szent István 3. honvéd gyalogezred utolsó tisztje letette a szolgálatot.