Vers

2020.11.30. 19:22

Vörösmarty Mihály – Az ember élete

Fotó: Pixabay.com

Mint az érett gyümölcs,

Az élet fájáról

Hull a fáradt ember,

Midőn órája szól.

S erény vagy bűn, öröm

Vagy bánat, miben élt,

Sírjánál írva lesz,

A nép itéletén.

De mint dúlt lant után

A megtört zengemény:

Úgy vész el sok derék

Pályája közepén.

Hiába volt dicső

Ifjú, szép és erős:

A társaságban gyöngy

A pályán elszánt hős.

Hiába volt gyönyör,

Hölgynek, ki látta őt,

Maga, merész öröm

A honfiak előtt.

Míg más kincset sovárg:

Ő boldogságban élt,

Ha fensőbb vágyakért

Adhatta életét.

Önzetlen áldozat

Volt tiszta élete:

Az embereknek üdv,

Magának dics köre.

S ha lelke húrjait

Az élet megüté,

Oly kedves volt a hang,

Mint a legszebb dalé.

Hiába! mennie

Kellett idő előtt,

Kérlelhetetlenűl,

A sír lehúzta őt.

De aki ennyit élt,

Sír el nem temeti,

Sírját a hála szent

Kezekkel öleli.

Emléke oltva van

A földbe, melyen élt,

Mélyen bocsátja be

Megáldott gyökerét.

S midőn magasra nőtt,

A fának sudarán

Ragyognak tettei

Arany gyümölcs gyanánt.

S idő és a világ

Bevégzik a müvet,

Mit véghez jutni sors

S élet nem engedett.

(1854. július 12. és szeptember eleje közt)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!