2019.05.29. 12:06
Amikor megérkezik a tejfeles sötét...
Teljes erejéből zúgott, szirénázott, üvöltött a hétfő – benne minden részlet a helyén –, s még ha fáradtan és elcsigázva is, de tette a dolgát az emberi hangyasereg.
Fotó: Shutterstock
Ám ahogy a város esőkoptatta duruzsolása elhalkult és megérkezett a tejfeles sötét, dús ciripszőnyeg terült szét a réten. Csivit és kurutty minta színezte néhol az éj grafitszürke szövetét, megadva az alaphangot a csendnek. S ebbe a nagy nyugalmas egybefonódottságba, ahol minden rezdülés adott ritmus szerint zajlott, villant bele a megébredő emberi lélek. Ami talán csak ekkor, éjfél után ötven perccel tud igazán belesimulni ebbe a szépen mintázott rendbe, s lenni vele egy, lenni a része, csillámló mintája, akár a holdfény, ami lecsorog az esőittas fűszálak kövér csúszdáin. A kuvikoló hajnali derengésben azonban eltűnik ez is.
