Vietnam nagy élményt ad

Jó reggelt, Vietnam! – a sajátos amerikai hangsúllyal éterbe kiáltott köszöntés Robin Williams felejthetetlen alakítása Barry Levinson 1987-ben bemutatott drámai filmvígjátékában – visszhangzik a fülünkben, amikor Hanoi repülőterén, a sokat megélt fővárosban Vietnam földjére lépünk. A harsány szlogen az egész világon eszébe juttatja az embereknek azt a különleges ázsiai kis országot, amely hosszú éveken át kitartóan küzdött a függetlenségéért és végül, hatalmas áldozatok árán, győztesen került ki a világ nagyhatalmainak egymás közötti harcából. Manapság mégis hajlamosak vagyunk az ázsiai országokat egy kalap alá venni, pedig Vietnam annyira más és különleges, hogy még a felkészülten érkező turista számára is számos meglepetést tartogat. Vietnam például jelenleg nem rendelkezik még nyugati értelemben vett igazán fejlett turistaiparral, de éppen ezért vonzó, hiszen itt több esélyünk van arra, hogy megismerjük az ország igazi arcát, az ott élő emberek életét.

Vietnam mintegy kilencvenhárommilliós lakosságával a világ tizenharmadik legnépesebb országa. A jórészt a Dél-Kínai tenger partjánál húzódó hosszú keskeny földsáv területe majdnem akkora, mint Németországé. Éghajlata monszun, a közép-európaiak számára a száraz évszak kedvezőbb a látogatásra, mint a májustól novemberig tartó esős időszak. Hanoi – a főváros – a Vörös folyó partján fekszik, 8080 kilométerre és hétórás időeltolódásnyira van Magyarországtól.

Tavak, több száz éves pagodák, hagyományos vietnami lakóházak és a szocreál építészet „remekeinek” különös egyvelegébe cseppenve sajátos világ tárult elénk. Az ázsiai metropolisz lakóinak száma immár eléri a nyolcmilliót. A városban közlekedő motorok – többnyire inkább robogók – száma ezt biztosan meghaladja, s ha hozzáadjuk még, hogy minden család birtokában van legalább egy kerékpár, és a fő közlekedési eszköz a tuk-tuk, hát el lehet képzelni, hogy a jobbára széles, ám a fővárosban is inkább földutakon micsoda zsúfoltság uralkodik. E három jármű uralja az utakat, különösen a belváros keskenyebb utcáiban elképesztő a forgalom, európai szemmel totális a káosz és a hangzavar. Az első percekben kibírhatatlannak tűnik a közlekedők dudaszóra épülő kommunikációja, később már észre sem vesszük.

Hanoi ma is magán viseli a kínai dinasztiák, majd a francia uralom történelmi jegyeit. Az elegáns, belvárosi paloták főként állami hivatalokként működnek vagy diplomáciai célokat szolgálnak. Hanoiról tudni kell, hogy a XI. századtól egészen 1802-ig kisebb megszakításokkal az akkori Vietnam, 1954 és 1976 között pedig Észak-Vietnam fővárosa volt. Ho Si Minh, a legendás „Ho apó” a vietnami nemzeti mozgalom vezetője, 1954-től 1969-ig Észak-Vietnam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke és miniszterelnöke volt.

Szerény lakóhelye külföldiek számára is látogatható. A tipikus vietnami, pavilonokból álló épületek egyikében felfedezhetjük korabeli autóit, bepillanthatunk a puritán berendezésű lakó- és dolgozószobájába is, mindenképp érdemes megnézni, szemünk-szánk tátva marad.