Történelmi séta a Felvidéken

Körmöcbánya jelentős színhelye a magyar történelemnek. Már a XII. századtól említik a korabeli források, amikor is sziléziai és türingiai német telepesek érkeztek a Vág folyó gazdag arany- és ezüstlelőhelyeiről híres völgyébe. Több jel mutat arra is, hogy már a tatárjárás előtt is lakott volt ez a terület. Azt biztosan tudjuk, hogy Károly Róbert 1328-ban szabad királyi bányavárosi jogokkal ruházta fel a települést, és megalapította a királyi pénzverdét. 1335-től itt verték a híres aranyforintot, amely később „körmöci dukátként” vált általánosan elfogadott fizetőeszközzé, és messze földön ismertté tette a felvidéki város nevét. A körmöci dukát évszázadokon át a legbecsesebb, legértékállóbb pénz volt az európai piacokon.

Mit láthat ma az utazó, aki a híres pénzverő hely, Körmöcbánya emlékeire kíváncsi? A város szimbóluma a Szent Katalin-vártemplom, amely szinte mindenhonnét jól látható, ha a városkába érkezünk. A település fölé emelkedő dombon lévő egykori várnegyed közepén magasodik az 1465–1485 között épült gyönyörű plébániatemplom, amelyet a korábbi román templomra késő gótikus stílusban emeltek.

A viszontagságos évszázadok alatt a XVIII. századig folyamatos újjáépítéseken esett át, különböző barokk és reneszánsz átalakításokat végeztek rajta, a mai formáját pedig a XIX. század végén kapta. Ennek köszönhetően a stílusa neogótikus, a berendezés nagy része is ebből az időből származik.

Napjainkban eredeti pompában fogadja a látogatókat, miután teljes felújításon esett át. Az egykor kettős várfallal védett várnegyed templomtornyából az egész vidéket figyelték, jelezték az ellenséget, de a tűzvészt is. Ne sajnáljuk a fáradságot, kaptassunk fel a reneszánsz toronyba vezető 124 fokú csigalépcsőn, gyönyörű panoráma tárul elénk.

A vártemplom legértékesebb látnivalója a neogótikus oltáron lévő gótikus Mária-szobor. Több eredeti gótikus faszobor, barokk Mária-kőszobor (a híres szobrászművész Stanetti alkotása) miatt a templom a Mária- hívek kedvelt zarándokhelye. A templom híres és értékes orgonája (1885-ben épült) az évente megrendezett Körmöcbányai Vári Orgonafesztivál főszereplője.

A várnegyedben érdemes sétára indulni, számos látnivaló vár ránk a templom mellett is: a bástyakapuval egybeépült az óratorony, itt láthatjuk a város 1588-ban öntött legnagyobb harangját, az északi toronyban pedig régészeti és fegyverkiállítás várja a látogatókat. A védelmi rendszerből megmaradt egy lőréses féltorony és a Bányászbástya is. Körmöcbánya híres pénzverdéje alapítása óta folyamatosan termel, bár a szlovák pénzeket és érméket már egy új, a város külső részében épült pénzverdében készítik. Érdemes betérni a város főterén található múzeumba, ahol a körmöci pénzverés történetébe, a különféle uralkodóknak vert aranyforintok jellegzetességei be kaphatunk betekintést.

Firenze, Anglia és Velence után először Károly Róbert veretett aranypénzt, méghozzá a firenzei aranypénzek, a fiorino d’oro mintájára. Az addig szokásos ezüstpénzek (dénár) helyett ezért az aranypénzt florenusnak, magyarul forintnak nevezték. Ez a pénz gyakorlatilag színaranyból (23 és 3/4 karát) készült. A város környékén már a XI. században bányásztak aranyat. A körmöcbányai a történelmi Magyarország legjelentősebb pénzverdéje volt, majd 1918 után Csehszlovákia, illetve Szlovákia egyetlen ilyen intézménye. A közel hétszáz éves pénzverde híres volt az ott vert aranyak (később dukátnak nevezett forintok) tisztaságáról, így azok a korabeli Európa közkedvelt fizetőeszközei voltak. 2011 februárja óta az európai kulturális örökség része.