Svájc: nyár a havas csúcsok alatt

A város a vizek birodalma, a Limmat folyó éppen a történelmi óvárosnál lép ki a Zürichi-tóból

Először is pontosan jön a vonat. Ez persze itt nem csoda. Aztán jön az eufória, amit a szimpla, hétköznapi városi látvány okoz: előttünk a Zürichi-tó, hattyúkkal, kacsákkal, hajókkal, és a nem is oly messzi távolban fehérlenek a hófödte Alpok csúcsai, miközben nekünk a hátunkon folyik a víz, kánikulai nap lévén. Szóval Zürich a kis távolságok és nagy látványok városa. Mert ott van Zürich házi hegye is, az Uetliberg, amelyről később felejthetetlen emlékként jegyezzük meg a mesébe illő kilátást a hegy lábánál elterülő városra. Az elragadtatás még néhányszor elér bennünket a lenyűgöző panorámát illetően: például Zürich belvárosában, a Limmat folyó partján álló impozáns Grossmünster katedrális meglátogatásakor. A Karlsturmba nevű toronyba már csak ezért is mindenképp érdemes felmenni. A kilátás miatt sem szabad kihagyni Svájc legmagasabb épületét, a 35 emeletes Prime Towert sem, amely a divatos Zürich-West negyedben áll: a szédítő kilátás hatását kellemes italok kínálásával fokozzák. Aztán: a Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola impozáns épülete előtt elterülő 3500 négyzetméteres teraszról, amely a városi ünnepségek tűzijátékainak is színhelye, szintén gyönyörűen belátni Zürich egész belvárosát. Ha tehetjük, a környéken is nézzünk körül, mert további látványosságokban lehet részünk: a történelmi Kyburg várában Wintherturnál, vagy a Zugerbergen, a Baden közelében található Stein vár romjainál és a Zürichi-tó déli végében található Rapperswilben.

Zürich a vizek városa, bár ezt nem mondják rá, mert annyi mindené lehet még, például a pénzügyeknek biztosan fővárosa. A Limmat folyó éppen a történelmi óváros magasságában lép ki a Zürichi-tóból, és bármily hihetetlen, mindkettőben a város közepén is lehet fürödni. A Zürichi-tóban úszva magunk előtt az Alpok hegyeit látjuk. A Grossmünster katedrálisra kilátást nyújtó frauenbadi fürdőben napközben kizárólag hölgyek fürdőzhetnek és napozhatnak, a Schanzengraben mentén található folyóparti fürdőt pedig kizárólag férfiak látogathatják, este azonban mindkét fürdő koedukált intézménnyé alakul. Népszerűek és számos van belőlük a fürdőbárok is (Badi-Bars), nem szabad kihagyni őket.

Ha már ott vagyunk, látogassunk el a közeli St. Gallenbe, már csak a magyarok kalandozása miatt is. Ennek ugyan már csak a történelemkönyvekben vannak nyomai, de a svájciak ma is számon tartják, mint a várost egykor komolyan fenyegető veszedelmet. St. Gallent a legenda szerint Szent Gál alapította, miután isteni jelnek vélte, hogy a Mülenen-szurdokban, ahol ma a Steinach-patak a völgy felé csobog, 612-ben beleesett egy tövises bokorba. Ekkor elhatározta, hogy itt hozza létre remetelakját, amelyre 747-ben egy bencés szerzetes, Szent Otmar közösséget alapított, majd apátságot épített, amely Európa egyik legfontosabb kulturális központjává vált. A város az apátság körül alakult ki, fejlődésében kiemelt szerepet játszott a textilipar és a kereskedelem.

Az óvárostól délre elhelyezkedő völgyet sokan mágikus erővel bíró helynek tartják. Ezernégyszáz évvel később, 2012-ben Maria Eichhorn koncepcióművész a halászó Szent Gál történelmi ábrázolásának másolatát tartalmazó bronz időkapszulát helyezett el a patak medrében. A kapszula a geológiai számítások szerint mintegy 1400 év múlva, azaz 3412-ben kerül majd az erózió következtében újra a felszínre. Az ide látogatókban a kapszula elsüllyesztésének helyére kilátást nyújtó pad, valamint egy információs tábla hivatott az idő megfoghatatlanságával kapcsolatos gondolatokat ébreszteni. St. Gallen egyébként Kelet-Svájc legjelentősebb városa. Apátságának 17 18. századi épület- együttese szerepel az UNESCO világörökségi listáján.