Nem a kezdők legjavasoltabb célpontja Peru

Kevés olyan nagyvárosi repülőtér szerepel többet a hírekben, kevesebbről készítettek több filmet, mint a limai légikikötőről, a Jorge Chávezről. Na, nem azért, mert bármiféle különlegessége, szépsége lenne: az ok a kábítószer. Peru a világon második helyen áll a kokaintermesztésben, az őserdőben megtermelt és feldolgozott drog túlnyomó többsége pedig Európába kerül. Nyilvánvaló, hogy egy része légi úton, márpedig a csempészek, drogfutárok némelyike lebukik. Az ország börtöneiben ülő külföldiek szinte mindegyike ilyen pórul járt szerencsevadász. Ők általában hét-nyolc évet töltenek rácsok mögött, de ha a bíró úgy dönt, hogy a vádlott bűnszervezetben, például a kolumbiai maffia megbízásából szállította a drogot, akár 20-25-évet is kaphat. Képzelhetik. Egy latin-amerikai börtönben, ahol mindenkinél van kés, ahol gyakori a lázadás, amit fegyverrel vernek le, ahol minden őr korrupt és minden rab kába a drogtól, s akinek nincs pénze, nem eszik és a földön alszik. De mi hagyjuk ezt, és hagyjuk magunk mögött a repteret is, hiszen magyar utazók vagyunk, nem pedig drogcsempészek. Vágjunk neki az országnak.

Kairó után Lima a világ második legnagyobb olyan városa, amely sivatagra épült: érzem is ezt jócskán, mert a levegő fülledt és poros, néha úgy érzem magam, mintha sárga ködben járnék. A helyzetet csak néha javítja a tenger felől fújó szél.

Ennek ellenére a belváros vonzó, elsősorban a spanyol hódítás korának udvarházai, palotái, templomai miatt. A legtöbb turista Miraflorest, Lima tengerparti üdülőhelyét és szórakoztató központját keresi fel.

Ha pedig kifulladunk a sok látnivalótól és megéhezünk, nem kell sokáig keresgélni. Nem csak olcsó, de nagyszerű családi kifőzdék között válogathatunk, akár a nyílt utcán megízlelve például a marhahúsos kukoricalevest, a sült pacalt és a sült szívet, a citromlében marinált halat, a cevichét. És mindezt az inkák ősi italával, a sötétbordó színű kukoricasörrel, azaz a chichával öblíthetjük le. Ha pedig estére még úgy érezzük, nem volt elég a májromboló kalandból, megkóstolhatjuk a híres perui szőlőpálinkát, a piscot is: a hatás garantáltan nem marad el. (Megfázás ellen forró teával is ajánlotta nekem a piacon egy asszony: jelentem, bevált!)

Lima és a Plaza Mayor után a legjobb, ha felkeresünk egy olyan utazási irodát, amely megbízható és megszervezi azt, hogy láthassuk, ami nélkül kár volna elhagyni Perut. A megbízhatóság azért fontos, mert az utazással vigyázni kell. A taxióra ritka, szinte minden esetben meg kell alkudni az árért.

Autót jobb, ha szállodában kérünk, mert a perui taxisok jó részének semmiféle engedélye, de még jogosítványa sincs, a saját szakállára taxizik, s ha elfogy a szerencsénk, még ki is rabolhat. Nem sokkal jobbak a kisbuszok sem, amelyekről csak úgy lógnak az utasok, az útirányt spanyolul kiabálja egy ember, és aki nem odavaló, annak esélye sincs rájönni, hogy a jármű merre tart. Ezeket, és a nagyobb buszokat is kirabolják néha.

A bevett módszer szerint az egyik fegyveres a sofőrt tartja sakkban, míg a másik végigmegy a sorok között és begyűjti, amit lehet. Ezért aztán ékszert, drága órát ne viseljünk, legyen némi sol a zsebünkben, amit odaadhatunk ilyenkor, de a többit nagyon dugjuk el a ruhánkban, ha már nem tudtuk a szálloda széfjében hagyni.

KÜLÖNLEGESSÉG

A Nazca-vonalak kora megközelítőleg 2000 éves. A sivatagi vörös kőzetbe száznál több alakzatot véstek be, köztük közismert állatok és növények kontúrjait, geometriai mintákat és egyenes vonalak sorozatát.

Számos elmélet született az ábrák jelentéséről és készítésük céljáról, ám valódi rendeltetésük máig megfejtetlen.

A világ legnagyobb grafikai alkotása körülbelül 520 négyzetkilométernyi területen helyezkedik el Peruban, az Andok és a Csendes-óceán között.

Mivel a Nazca-vidéken kevés eső esik, a rajzok többsége ugyanolyan jó állapotban van, mint mikor készült