Marco Polo szülőföldje

Lenyűgöző a korcsulai pálmafás kikötő. Önkéntelenül is fényképezőgép után nyúl az utas, megpillantván a márványfehér házakat, a városfalból kiemelkedő, egykoron hadicélokat szolgáló bástyákat. 

A falakon belül, a sikátorok ódon épületei közt sétálva úgy tűnik, mintha Itáliában, a lagúnák városában járnánk. A horvát "márványváros" helyi fehér kőből épült. Ezt az építőanyagot már a rómaiak is használták a spliti császári palotánál, de jutott belőle Dubrovnikba, sőt a túlparton található Velencébe és Anconába. 

A jugoszláv időkben is a turisták kedvelt célpontja volt Korcsula. A múlt század kilencvenes éveiben, a háború alatt azonban megcsappant a látogatottsága. 

Hál istennek, a rombolás nem jutott el idáig, így hát szépségéből semmit sem veszített, megmaradt olyan szépnek, mint ahogy az évszázadok során leírták írók, költők, világutazók. Itt gyakolatilag az év minden szakában idegenforgalmi szezon van. 

Ilyentájt, ősszel is nagy a nyüzsgés. Délidőben megtelnek a parton egybefüggő sort alkotó szabadtéri kávézók, az utcákat egész nap ellepik a sétálók. A tömeg nem zavaró, az egész város nyugalmat áraszt. Mintha megállt volna az idő.

Szinte araszolva jutunk el Marco Polo szülőházához. A felújítás alatt álló, ablak nélküli épület előtt egy olasz csoportnak azt magyarázza a horvát idegenvezető, hogy a világutazó e szent helyen látta meg a napvilágot. 

Amin persze jót mosolyognak a taljánok, merthogy Marcót ők is sajátjuknak tekintik. Az egyik horvát turista nincs megbékélve a helyzettel. Őt nem a történelmi személyiség hovatartozása izgatja, sokkal inkább a belépő túlzottan magasnak tartott ára. 

Személyenként tizenöt kunát kérnek mindazoktól, akik hajlandók az állítólagos szülőház tornyába kapaszkodni, hogy föntről szemügyre vegyék a környéket. Ezért a panorámáért Marco Polót ábrázoló képeslap is jár ajándékba.

A világ legdrágább képeslapja! - böki oda asszonyának az elégedetlenkedő, kétgyerekes családfő, arra célozva, hogy a kilátóról jószerivel csak a szomszédos háztetők látszanak. 

Ami nem egészen fedi a valóságot, merthogy a túlparti Peljesac félsziget legmagasabb pontjának, az ezer méterhez közelítő Szent Illés-hegynek a kontúrjai is kivehetők. 

A születési hely kérdésében tehát nincs egyezség a két náció között. Nincs vita viszont a születésének évét tekintve. Ez dokumentumokkal igazolhatóan 1254. Megbízhatóak az 1324-ig tartó életének későbbi időszakára vonatkozó adatok is. 

Így az, hogy Európából az elsők között kereste fel az úgynevezett "selyemúton" Kínát. Távol-keleti élményeit később Il milione (A világ csodái) címmel könyvbe foglalta.

Polo utazásai magyar nyelven is olvashatók. Egy ilyen kiadvány előszavában írja Rusticiano, akinek Marco Polo 1298-ban a genovai börtönben tollba mondta emlékiratait: "Olvassátok ezt a könyvet! Mert mindenféle csudálatos dolgot találtok  benne:  Kis- és Nagy-Örményországnak, Perzsiának, a törökök és a tatárok országának, Indiának és Középső-Ázsia sok más országának különféle dolgairól szól majd a mi könyvünk, valamint Európa azon részeiről, amerre az ember a görög szelekkel kelet és észak felé halad, részletesen és szabályos rendben, úgy, ahogy azt messire Marco Polo, a bölcs és nemes velencei polgár leírta, miután saját szemével látta."

A velencei (avagy horvát) polgárt sokan a legnagyobb világfelfedezők közé sorolják, mások pusztán világmesélőnek tartják. Akik elismerik, arra hivatkoznak, hogy könyve hosszú ideig alapműnek számított az Ázsia-kutatók körében, s a világjárók is az ő térképeit használták távol-keleti útjaik során. 

A vitathatatlan értékek közé sorolódik a történelmi városrész legmagasabb pontján - Marco Polo szülőháza közelében - emelt Szent Márk-székesegyház a 14. századból. 

A gótikus, illetve reneszánsz stílusú, monumentális épület oltárképét az ismert olasz nagymester, Jacopo Tintoretto festette, megörökítve Korcsula három védőszentjét: Szent Márkot, Szent Jeromost és Szent Bertalant. 

Az utóbbi egyben a hajóépítők patrónusa is. Ilyen külsőségek közepette felejthetetlen élmény a vasárnapi mise. Az áhítatot csak fokozza a templomi kórus többszólamú éneke. A liturgia többi része tartalmilag és intonációban ugyanaz, mint nálunk, ígyhát nagyjából az is érti, aki nem tud horvátul. 

Opatska riznica (Apátsági Kincstár) - olvasható a templom szomszédságában található, szintúgy ódon épület falán. A riznica igencsak tetszik magyar útitársainknak, akik azonnal a rizsre asszociálnak. Amiből visznek is haza, ám azt nyilván másutt szerzik be. 

Sajnálhatják, hogy a kincstárba nem térnek be, mert komoly műélvezettől fosztatnak meg. Aranyhímzésű miseruhákat, arany és ezüst ékszereket, porcelántárgyakat, antik és középkori kerámiákat, velencei és dalmát ikonokat, püspöki pecséteket, és más, egyházi kegytárgyakat őriznek a kincstárban. 

Az egykoron velenceiek uralma alatt álló Korcsula a mai kor városépítészei számára is példaként szolgál. A mindössze 300 x 170 négyzetméteres félszigeten, dombot formázó földnyelven elterülő városmag alaprajza egy hal csontvázára emlékeztet. 

A főutca észak-dél irányú, amihez keletről és nyugatról szűk utcácskák sora csatlakozik. Az előrelátó tervezők már akkor gondoltak az átszellőztetésre: teret engedtek a forró nyarat hűsítő, kellemes nyugati szélnek (a maestralnak), s visszafogták a télen északkeletről érkező hideg légmozgásokat. 

E tájolásnak köszönhetően a reggeli és a késő délutáni órákban besüt a nap a házak ablakán, viszont délben, a legnagyobb melegben árnyék vetül rájuk. 

Ez a fajta építészeti tudatosság kevésbé érhető tetten a sziget többi településén. Persze, látszólagos rendetlenségük ellenére azoknak is megvan a saját, mediterrán bájuk. 

A közeli Lumbarda homokstrandjának és aranysága helyi borának, a Grknek köszönhetően vált kedvelt úti céllá. A sziget nyugati csücskében található Vela Luka (jelentése: Nagy Kikötő) védett öblét dicsérik a hajósok. 

Az öböl bejáratánál egy kedves, erdős hely található, a Szerelmesek szigete. Rendkívüli szépségét többszólamú klapa dalban is megénekelték. Ennek visszatérő refrénje: Vela Luku, mala ne zaboravi! (Magyarul: Nagy Kikötő, kicsim, el ne feledjed!) 

Nem is feledi, aki egyszer erre vetődik.