Letenyei borvidék: a minősítés adott

A szőlőterületek legutóbb a ş70-es évek végén, a ş80-as évek elején újultak meg, amikor is teljes fajtaváltás történt az ország déli határán. A fajtaváltást a maga módján segítette a letenyei önkormányzat, a hegyi területek közműépítésének koordinálásával, a villanyhálózat, továbbá a Julián-hegyen az ivóvízhálózat kiépítésével. A fejlődés ezen állomásaival párhuzamosan egyre nőtt a területen megjelent turisták száma is, ami természetesnek tekinthető, hiszen a letenyei Öreghegyen vezet át a Dél-Pannon kerékpárút. Ezáltal pedig nemcsak a bakancsos, hanem a mostanában egyre nagyobb létszámú kerékpáros turisták körében is közkedvelt lett a környék, aminek a közeli vendéglátóhelyek üzemeltetői örülnek legjobban.
 A letenyei szőlőhegyeket a minap Molnár Ferenccel, a Muravidéki Hegyközség elnökével jártuk be, aki lelkes támogatója a letenyei borút kialakításának, amelynek realitása a korábbi borvidéki minősítéssel teremtődött meg. Séta közben elárulta: a környék adottságait figyelembe véve jutottak arra az elhatározásra, hogy a borturizmus és a minőségi bortermelés fejlesztése érdekében keressék a borutakhoz való kapcsolódás lehetőségét. Azt is szem előtt tartva, hogy a szőlő- és a bortermelés is nagyobb jövedelemmel járhat, ha a vidékükön a borral foglalkozó gazdák és az egyéb szolgáltatást nyújtó idegenforgalmi vállalkozók turisztikai termékké fejlesztik a szőlő- és bortermelést, a helyi gasztronómiát, a vendéglátást, valamint a meglévő hagyományok ápolását.
Letenye környékén ráadásul a termáladottságok és a borvidéki területek földrajzilag is szoros egységet alkotnak, s egymást erősítik a térség turisztikai vonzerejének kibővítésében. 
Hat esztendővel ezelőtt csatlakoztunk az 1999-ben alakult Zalai Borút Egyesülethez, amelytől eddig is számos segítséget, ötletet kaptunk a Letenyei Borút létrehozásához  mondta a hegyközség elnöke, aki fontos feladatnak tekinti, hogy a térség méltatlanul mellőzött nedűit megismertessék a borkedvelőkkel, s a gazdák számára rendszeres szakmai továbbképzéseket, s persze bemutatkozási lehetőséget biztosítsanak.
 A hegykapuk lábánál jelzőtáblákat helyeztünk ki, s az egyesület szórólapjain is szerepelünk, ami nagyon jó dolog. Önállóan is tevékenykedünk: hegyközségünk például a vidékfejlesztési célirányzattól elnyert pályázati pénzösszeg bevonásával öt éve újított fel az Öreghegyen egy ősépítkezési formát képviselő faboronapincét, majd vendéglátásra alkalmassá tette annak környezetét. Szándékaink szerint ez lesz a majdani Letenyei Borút központja, s már most azon gondolkodunk, hogy ezt a faboronapincét turisztikai programok szervezésével kapcsolatos vállalkozóknak kiajánljuk, a minél jobb hasznosítás érdekében. Eddig ugyanis csak különböző baráti csoportok és a letenyei civil szervezetek használták alkalmi jelleggel az épületet, amelynek kulcsa a hegyközségünknél van.
 Miként az a borutas programban is szerepel: a 12 méteres, nádfedeles letenyei boronapince, valamint az idén épített, szintén nádfedeles előbeálló előrejelzés alapján csoportok fogadására alkalmas, a pince kulcsa a hegyközség irodájában átvehető.
 A jövőbeni előrelépést a gyönyörű környezet mellett a térségben működő termálfürdőkre (letenyei, bázakerettyei, zalakarosi, kehidakustányi) alapozzuk, s feltett szándékunk, hogy a turisztikai érdeklődés növeléséhez a borutunkkal kapcsolódjunk  folytatta Molnár Ferenc, aki nemcsak a Muravidéki Hegyközség, hanem a kertbarát kör jogutódjaként létrejött Szőlő- és Gyümölcstermesztő Egyesület elnöke, s az augusztus 20-ai letenyei városi ünnepen vehette át A Köz Szolgálatáért kitüntetést.
Több mint három évtizede vállalta a gazdák összefogását, s a kezdetben hálátlan feladat elsődleges célja a helyben kialakult termesztési kultúrák megújítása, a szőlő- és gyümölcstermesztés fejlesztése volt. A cél érdekében előadásokat, tanfolyamokat és metszési bemutatókat szervezett, s így jelentős része van abban, hogy az intenzív kultúrák megtelepedtek a Letenye környéki gyümölcsösökben. Rendszeresen meghívta a szőlész- és borászszakma legjobbjait - többek közt dr. Pálfy Dénest, dr. Bakonyi Károlyt, Nemes Sándort, Kupó Józsefet -, s ezáltal megtörtént a fajtaváltás: a régi rettenetes zalai borokat felváltották a legkitűnőbb fajták (cserszegi fűszeres, szürkebarát, tramini). Fontosnak tartotta a kapcsolatok kiépítését a határon túli, főként szlovén kollégákkal. A Csente környéki borászok - akárcsak a nagyatádi kertbarátkörösök - immár rendszeres résztvevői a városi borversenyeknek, miáltal a náluk már előbbre járó technológiákat, eljárásokat, eszközöket és vegyszereket a letenyei gazdák is mielőbb bevonják a termelésbe.
 A hegyközség a Zalai Borút Egyesülettel közösen tavaly elnyert egy pályázatot, amellyel borház építése valósulhat meg. Az egykori piactérre szánt borház tervdokumentációja már elkészült, s a létesítményt a zártkertekben történt erőteljes infrastrukturális fejlesztésekre, a fajtaválaszték és a borminőség javulására alapozzák. A többfunkciós borház a helyben és a környéken termelt nedűk bemutatásán és forgalmazásán túl alkalmas lehet népi kismesterségek bemutatására és azok termékeinek árusítására, s olyan rendezvények lebonyolítására is, amelyek a szőlészethez és a borászathoz kapcsolódnak, továbbá információs irodaként is funkcionálna.
 A Muravidéki Hegyközség hagyományos programjai közé tartozik a Vince-napi pincejárás, a Márton-napi borszentelés és bormustra, valamint a szlovén és horvát termelők részvétele révén immár évek óta nemzetközi városi borverseny, amely idén 28. alkalommal került megrendezésre. A Város bora címet már kétszer elnyert Molnár Ferenc úgy fogalmazott: akkor elégedett, ha a termelőik, megfogadva a borversenyen kapott tanácsokat, a következő megmérettetésre már sokkal szebb és jobb minőségű borral jelentkeznek. A régiós borversenyeken való szereplésükkel sincs gond: az aranyérmes borok számának növekedése mutatja a termelőik szakértelmét, hozzáértését, s a bor és szőlő szeretetét.
 A Letenye környéki szőlőhegyeken az apróparcellás tulajdoni állapot dominál, s az odavetődőket olyan vendégszerető pincetulajdonosok fogadják, hogy borítékolható: senki nem marad szomjas. A gazdák borát illik megkóstolni, a szíves kínálást meg amúgy is vétek lenne visszautasítani.
 Nemrég egy vidám német zenészcsoport vetődött az Öreghegyre, akik éppen a boronapincénél tartották muzsikával kísért pihenőjüket. A környékbeli gazdák - meghallva a muzsikaszót - nyomban odavitték boraikat, így röpke pár perc alatt remek hangulat alakult ki a két náció képviselői között. Naná, hogy a bor és a zene volt a közös nyelv!