Az észtek mesés fővárosa

2018.12.09. 10:00

Gazdagságát legfőképp a német kereskedőknek köszönhette Tallinn

A Baltikum egyik legjelentősebb települése, a 430 ezres Tallinn a világ egyik legbűbájosabb városa. Megőrizte középkori jellegét, jól megférnek egymással a Hanza-szövetség idején emelt díszes épületek a kikötő közelében magasodó felhőkarcolókkal.

Horog László

Mintha egy filmes szuperprodukció középkori díszletei között, régi kereskedőházak, céhszövetségek és bankok épületei mellett sétálgatnánk, mire a Városházához érünk

Fotó: Horog László / Fejér Megyei Hírlap

Tallinn (németül: Reval) igazi ékszerdoboz, nem véletlenül vette fel az UNESCO 1997- ben a Világörökség listájára. A Finn-öbölben, több félszigettel és kisebb földnyelvvel rendelkező területen található. Ide tartozik a Tallinni-öböl is, mindössze hat négyzetkilométeren, ami nem lenne jelentős, ha nem a közvetlen közelében helyezkedne a varázslatos óváros. A kikötő évszázadok óta bír különös jelentőséggel, jelenleg közvetlen hajójáratok indulnak és érkeznek folyamatosan Helsinkiből, a szintén finn Mariehamnból, valamint Stockholmból, Rostockból és Szentpétervárról. Az eredeti észt falut 1219- ben a dán király, II. Valdemar katonáival elfoglalta és várost alapított Taani linn néven, amit 1346-ig érthetően a dánok felügyeltek.

A főtéren vásárokat tartottak és büntetéseket hajtottak végre

A virágkor akkor kezdődött, amikor 1280-ben beléptek a Hanza-szövetségbe, a középkorban ez a kereskedelmi szervezet uralta az áruforgalmat és a kereskedelmet Észak-Európában és a Balti- térségben, hihetetlen gazdagságot nyújtva a csatlakozó településeknek. A 16. század második feléig hatalmuk megkérdőjelezhetetlen volt a tengereken, Tallinn óvárosának ódon épületei ezen időszakból származnak. A dánokat váltó svédek uralmának végét az oroszok bevonulása jelentette 1710-ben, az itt élők döntő része nem örült az érkezőknek, pánikszerűen elhagyták a várost. A 16. századig Tallinn Észak-Európa egyik legjelentősebb erődrendszerével rendelkezett – a falak hossza 2,4 km volt, magassága átlagosan 16 méter, vastagsága pedig 3 méter –, a 19. század derekára ez a katonai jelentőségét elvesztette, több városkaput és bástyát lebontottak, a várárkot feltöltötték. Persze, az erődrendszer jelentős része most is impozáns és látogatható. A középkori városmag megmaradt, azonban a körülötte található területeken faházas munkásnegyedek épültek.

Mintha egy filmes szuperprodukció középkori díszletei között, régi kereskedőházak, céhszövetségek
és bankok épületei mellett sétálgatnánk, mire a Városházához érünk
Fotó: Horog László / Fejér Megyei Hírlap

A történelmi negyed az Alsó- és Felsővárosból áll, az első a tulajdonképpen a régi Reval, ahol a kereskedők és a kézművesek éltek, utóbbi pedig a nemesek otthonát jelentette. Mintha egy filmes szuperprodukció középkori díszletei között, régi kereskedőházak, céhszövetségek és bankok épületei mellett sétálgatnánk, mire a Városházához érünk. A főtéren, a Raekoja Platson tartották a vásárokat, de a büntetéseket is itt foganatosították, a törvényt nem tisztelőket itt szégyenítették meg, állították pellengérre. A város hivatalos nyelve 1889-ig a német volt, a városi tanácsot is a német kereskedők alkották. A Városháza a kontinens északi felének egyik legjelentősebb késő gótikus épülete, 1970-ig itt tartotta üléseit az önkormányzat. Csak nyáron látogatható, belső termei elegánsak, a korabeli bútorok ódon hangulatot árasztanak. A pincében középkori étterem funkcionál, főként japán és nyugat-európai turisták látogatják.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!