Dideregve a Szahara közepén

Nézem a tiszteletemre feldíszített asztalt. Ali Mokrani algériai nagykövet vár beszélgetésre. Van itt füge, banán, őszibarack, datolya és egy szobányi vendégszeretet. Emlékeztet a 2018 nyarán a legnagyobb afrikai országba tett látogatásaimra. Algír: kanyargós, keskeny, meredek utcák, színes üzletek gyümölcsökkel, régiségekkel és ajándéktárgyakkal. Nők nyugati vagy hagyományos arab vagy színes népi öltözetekben. A híres algíri postahivatal felé sétálok. Ez nemcsak egy épület, egy intézmény, hanem egy tér és az algériai történelem fontos pontja is. A tér felett hatalmas képernyőre a 21. labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseit vetítik ki. Amikor megérkezem a térre, hogy megnézzem a város arab és európai negyedét elválasztó pontját, egy francia meccs van a képernyőn. Az ellenfél csapata nem Algéria, de minden alkalommal, amikor megkapják a labdát, ezrek üvöltve drukkolnak nekik. Amikor a franciák szerzik meg a labdát (bár sok francia játékos eredetileg Algériából származik), hangosan fütyül a tömeg. Franciaországot a mai napig emlékeztetik arra a 132 évre, amikor Algériát uralták.

A tér körül antik- és ékszer­üzletek. Minél nagyobb érdeklődést mutat a látogató a kiállított tárgy iránt, az annál régebbi és drágább lesz. A kávéházak kis asztalainál hatan-nyolcan ülnek. Élvezettel kortyolgatják apró csészéjük minden csepp kávéját. Próbálják kitalálni nemzetiségemet. Amikor megmondom, valódi vendégszeretettel hívnak, csatlakozzak hozzájuk! Páran még néhány magyar szót is ismernek abból az időből, amikor magyarokkal dolgoztak. Mondom nekik, nagyon kevés időm van, és még szeretném megkóstolni a híres algériai ételt, a kuszkuszt. Gyere ismét! – hívnak. Fogok jönni, és akkor megtanítalak angolra, hogy tudjunk beszélgetni – felelem. Taníts meg bennünket inkább magyarra – válaszolnak franciául, s tovább nézik a meccset, és fütyülnek, kortyolják üres csészéjükből a kávé emlékét.

***

November 1-je nemzeti ünnep Algériában. Az emberek algériai függetlenségi háborúnak, a forradalom napjának vagy mindkettőnek nevezik? – kérdezem Ali Mokrani őexcellenciáját, Algéria magyarországi nagykövetét.

– Jövőre november 1-jén lesz a 60. évfordulója annak, hogy Algéria mindkettőt, a függetlenségi háborút és a forradalom napját is ünnepli. Ez az egyidejűség azzal magyarázható, hogy a függetlenséget a francia gyarmatosítás elleni háború után, 1954 és 1962 között érték el, amelyet számos fegyveres ellenállási mozgalom előzött meg a francia klánok 1830-as megérkezésétől kezdve. Ez a forradalom napja is, mert november 1-jén kitört a felszabadító harc, amely lehetővé tette az ország számára, hogy visszanyerje teljes és végső függetlenségét.

Hogyan birkózik meg Algéria a Covid-járvánnyal, biztonságos lenne-e most Algériába utazni?

– Más államokhoz hasonlóan Algéria is egészségügyi intézkedésekkel és megelőző korlátozásokkal kezelte a világjárványt. A súlyosan érintett országokhoz képest azt mondhatjuk, minket megkímélt a vírus. Algéria már megkezdte a CoronaVac vakcinák gyártását belső használatra, de afrikai exportra is. Az élet fokozatosan visszatér a normális kerékvágásba. A tevékenységek és a szállítások újraindultak, miközben a közvélemény tudatossága a WHO és a Polgári Repülési Szervezet ajánlásaival összhangban marad. A belföldi légi forgalom teljesen újraindult, a nemzetközi járatok visszatérése fokozatosan zajlik. Létrejött a Budapest–Bécs–Algír légi összeköttetés.

Ha valaki Algériába szeretne látogatni, elsődlegesen milyen helyeket javasolna?

– Algéria gazdag kulturális sokszínűséggel, látnivalók és tájak széles választékával bíró ország. A látogatók 24 órán belül elérhetik a tengert, a hegyeket és a sivatagot. A téli hónapokban meglátogathatják a világ legszebb sivatagát, a Szaharát. Láthatják a római romokat, az UNESCO világörökség hat helyszínét, a muszlim örökséget. Az ember élvezheti az ízletes kulináris gazdagságot, de úszhat a lélegzetelállító mediterrán strandokon, vagy síelhet a hegyekben.

Melyik a kedvenc nyaralóhelye Algériában?

– Ez mindig a családom választásától függ. Mivel hazámban négy évszak van, általában kihasználjuk a nyári szezont a lenyűgöző strandok élvezetére. Az év hátralévő részében szeretünk tavasszal távoli területekre, Djurdjura hegyeibe utazni, és néha télen megszökünk a Szaharába. (Amikor a nagykövet a Szaharáról beszél, emlékszem, amikor megmásztam a Mount Tahatot, Algéria legmagasabb hegyét. Fent a hegyen töltöttük az éjszakát a szabadban, és majd megfagytunk. Nehéz elhinni, hogy ősszel reszkettünk a Szaharában.)

Magyarországnak sok projektje volt Algériában, meg tudna nevezni néhányat?

– Algéria függetlenségének elnyerése után, 1960–1980 között több ezer magyar építész és tudós vett részt algériai projektek tervezésében és megvalósításában. A magyarok középületeket, ipari létesítményeket, lakótelepeket, kórházakat, tematikus parkokat, közép- és főiskolákat, egyetemeket, re­pülőtereket és stadio­nokat, hidakat, víztározókat, folyómeder-szabályozókat, pálmaültetvények öntözőrend­szereit tervezték. A leghihetetlenebb, hogy sikeres halastavat létesítettek a sivatagban. Negyven különböző helyszínen húsz év alatt kétszáz tervezett és épített fejlesztési projekt jött létre. A General Electric magyarországi leányvállalata nagy gázturbinagyártó egységet épített Batnában. Algírban, az ország legnagyobb, 1962. július 5-nek nevezett futball­stadionját magyar mérnökök építették a régi Népstadion mintájára.

Kik a legismertebb magyarok Algériában?

– A magyar futballikon, Puskás itt is a legismertebb magyar. Bartók Béla zeneszerző és Rejtő Jenő író is ismert, ugyanúgy, mint a vívóvilágbajnok Kárpáti Rudolf. Magyarország vendégszerető népéről és kiváló minőségű, meleg termálfürdőiről is híres. Az elsőrangú magyar egyetemek vonzzák az algériai hallgatókat, ezek növekvő száma is ezt tükrözi. Az algériaiak azt is tudják, hogy Magyarországon a fogászati ellátás is kitűnő, és a költségek csakúgy, mint a kezelés, elviselhető.