Andalúzia ezerarcú vidék: a sherry, a bikaviadal és a flamenco hazája

Gazdag történelme és hagyományai vonzzák a turistákat, akik habzsolják a látnivalókat és az élményeket. A csúcs, az andalúziai utazás fénypontja Granada, legalábbis a spanyol mondás szerint, amely így szól: „Aki nem látta Granadát, nem látott semmit!” A dél-spanyolországi utazásra készülve első hallásra közhelynek és reklámízűnek tűnt ez a szervezők és a spanyolfan ismerősök által gyakran emlegetett mondat, de visszatekintve a városban töltött néhány napra, elismerem, van benne igazság. Granada felfedezésére nem feltétlenül a nyári főszezont ajánlanám, hanem inkább a tavaszi vagy az őszi időszakot, amikor a hőmérséklet 25-28 Celsius-fok körüli, és nem legalább tízzel több.

Granada festőien szép fekvésű város, a Darro folyó partján 700 méter körüli tengerszint feletti magasságban, három dombra épült. A Torres Bermejas a legmagasabb, utána az Alhambra dombja, majd az Albaicín következik. A dombokról gyönyörű kilátás nyílik a város előtt elterülő termékeny síkságra, a Vega de Granadára, a déli hátteret pedig a Sierra Nevada örök hóval fedett, 3400-3500 méter közeli csúcsai adják. Egyébként a síparadicsomokból a hegyet átvágva gyorsan elérhető a tengerpart is, alig 70 kilométerre már a Costa del Sol, Málaga, Marbella üdülőhelyei vonzzák a nyaralókat.

A 260 ezer lakosú Granada Andalúzia kulturális és gazdasági központja, tartományi és püspöki székhely, miközben különös atmoszférájú, eleven, nyüzsgő város is, ahol az ott lakók és a turisták egyaránt élvezik a régmúlt és a modern világ együttlétének sajátos harmóniáját. Kétségkívül a legszebb és legizgalmasabb látnivaló, amiért a Föld minden tájáról érkeznek ide a látogatók, a világhírű palotaváros, a mór monarchia szent helye. Az Alhambra, az iszlám művészet egyedülálló remeke az egyik leglátogatottabb műemlékegyüttes a világon, 1984 óta az UNESCO Világörökség része. Neve az arab al-hamra szóból származik, amelynek jelentése a vörös; teljes neve Kaszr al-Hamra, A vörös erőd volt. A palotaegyüttes az ősi város felett egy magaslaton, 140 ezer négyzetméter területen épült 1223 és 1408 között. Meglátogatását jó előre meg kell szervezni, a belépőt érdemes még itthon megváltani, (vagy utazási irodára bízni a szervezést), mert egyszerre csak bizonyos számú látogatót engednek be, és nem biztos, hogy ha csak úgy odamegyünk, be is jutunk. Érdemes csoportos idegenvezetéssel végigjárni a látnivalókat.

Számítsunk rá, hogy eláll a lélegzetünk Alhambra impozáns falai láttán, illetve a granadai katedrális meglátogatásakor. Feltétlenül nézzük meg a Darro folyó túlpartján, az Alhambrával szemközti dombon található régi mór v árosnegyedet is: Albaicín szintén az UNESCO Világörökség része, hangulatos, szűk utcácskái, szép kis templomai, fellegvára időutazásra csábítják a turistákat. Ne hagyjuk ki a Sacromontét, ahol a barlanglakások találhatók. Innen indult el a flamenco, az ismert spanyol tánc. Váltsunk jegyet egy flamencoestre, és sherryt vagy andalúz vörösbort kortyolgatva felejthetetlen élményben lesz részünk.