Utazó

2007.09.19. 07:51

A titkok városai

Mexikóban bármerre jár az utazó, lépten-nyomon évezredek-évszázadok emlékeivel találkozik. Föld felett és alatt, őserdők mélyén és széljárta síkságokon, városok kőrengetegében és szunnyadó falvak zugaiban minden a múltról regél.

PLT

Ám ami Mexikóvárostól 55 kilométerre fogadott, minden képzeletet felülmúlt. Amerre csak tekintettem, négyzetrácsos rendszerben piramisok, templomok, paloták és sok szokatlan formájú épület sorakozott. Nem tudjuk, kik, mikor és hogyan építették. Nem ismerjük az akkor ott éltek nyelvét és írását. Még a város eredeti nevéről sincs megbízható adat. Korábban azt tartották, hogy az aztékok alapították és építették. Ennek viszont ellentmond az a tény, hogy amikor az aztékok a város romjaira bukkantak, ott minden már vagy 700 éve romokban hevert. A lenyűgöző látvány láttán ők nevezték el Teotihuacannak (teotivakan), amely a nahuatl nyelven azt jelentette, hogy azok lakóhelye, akik az istenek útjával rendelkeztek, tehát az iste-nek városa. 

A hosszú idő óta folyó régészeti ásatások, kutatások sok mindent felderítettek. Ennek nyomán tudjuk, hogy a város területe 21 négyzetkilométer lehetett és 200 ezer lakosa volt. A várost nagy pontossággal tervezték meg. Párhuzamos, egymást derékszögben keresztező utakat alakítottak ki. Még a folyót is csatornába vezették, hogy ne bontsa meg a mértani pontosságú rendszerüket. A vallási központba több mint két kilométer hosszú és 40 méter széles út vezetett. Ez a Halottak útja, két oldalán különböző épületek sokaságával.

Minden, még romos állapotban is, az akkori tervezés, építés pontosságát, igényességét és szépségét dicséri. Az út végén kiemelkedik a 150 x 140 méter alapterületű, 42 méter magas Hold-piramis. De ott a város legnagyobb építménye is, a Nap-piramis. Alapéle 225, magassága 70 méter. Így is csodálatra méltó, ha csak fele is az egyiptomi Kheopsz-piramisnak. Az ásatások közepette a kutatók a Nap-piramis alatt, hat méter mélyen, 100 méter hosszúságban természetes alagútra bukkantak. Ez valószínű még a piramis felépülése előtt szent helynek számított. Így nem véletlen, hogy a piramist pont itt építették fel. 

Feltételezés szerint a Nap-piramis 3000 ember megfeszített munkájával 30 év alatt készülhetett el napon szárított 2,5 millió tonna vályogtéglából, amelyet aztán pontosan megmunkált kövekkel fedtek be. Ezzel nyerte el szabályos mértani formáját. Az egyiptomi piramisokkal ellentétben az itteniek nem temetkezési helyek voltak, hanem lépcsős teraszú templomként szolgáltak. A hagyomány szerint az idők kezdetén itt született a Nap és a Hold. Annyi bizonyos, a Napnak és a Holdnak különös szerepe volt az itt éltek hitvilágában. Nem véletlen a két nagy piramis tájolása sem, a Nap járásának megfelelő, kelet-nyugati irányú. A négy sarka a négy égtáj felé mutat, a csúcsa a Világegyetemet, az élet központját jelképezi. Akit ott megérint a piramisok varázsa, igyekszik oda, a magasságba feljutni, ami hajdan, közel isteneikhez, kultikus szertartások színhelye is volt. 

A lépcsősorokkal küzdve, nagy nehezen én is feljutottam. De ott fent minden fáradságért kárpótolt a feltáruló csodálatos látvány. Az utazás, a meredélyek megmászása, a szokatlan környezet, a tikkasztó, páradús meleg bágyasztó hatását leküzdve hajtott a vágy, hogy más romvárosok világába is bepillantsak. Észak felé indultam, barátságos hegyek, sűrű esőerdők mentén haladtam. Az  út egyhangúságát pompázatos tollazatú papagájok rikoltása, játszadozó majmok makogása törte meg. Mintha csak ezzel azt üzenték volna: Mit keresel itt, ne háborgass minket!

Ilyen képzelgések közepette érkeztem Chiapas államba, annak leghíresebb romvárosába, Palenque-be, amely a maja kultúra egyik jelentős tere volt. A város egykori központjába érve az ámulattól szinte földbe gyökerezett a lábam. A jobb oldalon pillantottam meg a nagy palotát titkos labirintusrendszerével és négyemeletes tornyával, amelynek tetejéről vizsgálták az eget és a csillagokat. Innen figyelték nagy folyójukat, az Usumacintát, a mindkét partján lustán nyújtózkodó zöld, sík vidéket. De a torony kaput nyitott a vallási szertartások épületeire, a piramis alakú templomokra, a Nap-, a Kereszt- és a Leveles Kereszt-templomokra is.

Minden templom titokzatos szentélyt rejtett magában. A Nap-templom legféltettebb dísze az alvilág jaguáristené-nek csillogó maszkja volt. Ennek másolatát lépten-nyomon árusok hada kínálgatta. A másik templomban madárral díszített kereszt alakú fát helyeztek el. Ma már ki tudja, mi is volt valójában ezeknek a kultikus szerepe. Ezután közel 20 méter magasságban, lépcsősoron lehetett megközelíteni a Feliratok templomát. Nevét a közelmúlt kutatóitól kapta a falakon fellelt feliratos kőoszlopokról, amelyek egy részét már sikerült megfejteni.

Az ásatások nyomán háromszög alakú más kőtáblákra is bukkantak. Ez alatt hat, a szertartások során feláldozott fiatal maradványát is megtalálták. Mellette úgy öttonnás, díszesen faragott kőlap okozott nem kis meglepetést. Amikor a súlyos kőlapot felemelték, feltárult egy több mint ezer éve háborítatlan sírkamra. Körben a falakat az Éjszaka urának különös domborműve (relief) díszítette. A szarkofág örök lakójának arcát zöld jáde ékesítette. A halotti maszk félelmetes és egyben csodás volt. A szemek helyét csillogó obszidián és apró kagyló töltötte ki, amely ijesztően néz a látogatóra. De kit rejt a díszes sír? Még a tudósok között is találgatást váltott ki. Egy bizonyos, előkelő embert helyeztek csak ilyen sírkamrába.

Minden jel arra mutat, hogy a Krisztus után 683-ban elhunyt Pakal maja uralkodó nyugszik méltó földi pompa közepette a sír mélyén. Pakal hosszú uralkodása alatt maradandót alkotott. Palenque minden jelentős építménye nevéhez fűződik. De uralkodását, fékezhetetlen alkotóvágyát tengernyi szenvedés, könny és véráldozat is kísérte. Még visszanéztem a Ciudadéla, a büszke fellegvár hatalmas térségére, a Quetzalcoatl, a kígyóisten omladozó templomára. Csak a falak, az elszenesedett gerendamaradékok néztek vissza rám. Újra csak arra gondoltam én is, mi vagy ki idézte elő e korai civilizáció dicstelen pusztulását? Talán a 1112. századi hódító toltékok? Vagy természeti csapás, a város hirtelen elhagyása okozta a tragédiát? S mi történt az itt élt népekkel? A nép mindig hűséges, ott maradtak, behódoltak, új uraikat szolgálták. Nevüket nem őrzi írás, jel vagy emlék.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!