A templom, amit nem emberi kéz szentelt fel

Dél-Olaszország regényes tájain, nem messze San Giovanni Rotondótól – ahol Pio atya is élt –, a Gargano-félszigeten fekszik Monte Sant’Angelo városa, s az a barlangból kialakított templom, amelyet Szent Mihály alapított és áldott meg. Ez az egyetlen szentély a világon, amelyet nem emberi kéz szentelt fel. Egy VIII. századi iratban az arkangyal jelenéseit gyűjtötték össze. E szerint 490-ben elveszett egy sipontói nemes, Elvio Emanuele legjobb birkája. Amikor a keresésére indult, meglátta, hogy egy barlang szája előtt térdel az állat, de képtelen volt megközelíteni, mert nem vezetett oda járható út, ezért egy nyíllal le akarta lőni, de az visszapattant, és megsebesítette őt. Amikor elmondta püspökének, mi történt, a főpásztor háromnapos böjtöt és bűnbánatot rendelt el, amelynek végén megjelent Szent Mihály a püspöknek, és azt mondta: „Szent Mihály arkangyal vagyok, és mindig Isten jelenlétében állok.

A barlang szent számomra, kiválasztottam magamnak, magam vagyok az őrizője. Ott, ahol a sziklák szélesre tárulnak, az ember bűneit megbocsátják. Amit itt imában kérnek, megvalósul. Ezért menj a barlanghoz, és szenteld fel a keresztény vallás számára”. A püspök hezitált, de két évvel később újra „találkozott” a mennyei seregek vezérével, segítségét kérve. Siponto városát ugyanis a pogányok ostromolták, a jelenés azonban arról szólt, hogy a védők győzni fognak. Utolsó csatájukat mennykövek és villámok kísérték – mire az ellenség eltűnt. Eztán a püspök végre fel akarta szentelni a grottát, de az arkangyal újra megjelent neki, és elmondta: ő már megtette ezt, így a főpásztor hét másik püspökkel, papokkal és hívekkel együtt körmenetben indult a barlanghoz, miközben sasok repültek felettük kiterjesztett szárnyakkal, hogy védjék őket az erős napsütéstől. A templomhoz érve meglepve látták, hogy ott már van cinóbervörös terítővel letakart oltár kristálykereszttel, és a legenda szerint Szent Mihály arkangyal lábnyomát is megtalálták. Szent Ferenc 1216-ban látogatta meg a „mennyei bazilikát”. Imádkozva megállt a barlang előtt, megcsókolta a földet, és a keresztet tau formájában egy kőbe véste, ezt a jelet a Biblia a megváltás szimbólumaként értelmezi.

A tau eredetiről készített másolata ma is látható, a látogatás emlékére emelt oltár festményén pedig Szent Ferenc mellett ott van Szent Lucia, a látás védőszentje, akinek közbenjárását kérve „Assisi szegénykéje” csodát tett: meggyógyított két, a bejáratnál álló vakot. S a csodálatos történések sora ezzel nem ért véget. 1656-ban pestisjárvány tombolt Dél-Itáliában, Monte Sant’Angelo érseke pedig Szent Mihályt kérte, hogy szabadítsa meg a várost a kórtól. Sötétedés után, földrengéshez hasonló jelenség közepette megjelent neki az arkangyal, s azt mondta, a barlang kövébe véssék az MA (Mihály arkangyal) betűket, s aki azokat megérinti, meggyógyul. A környék így menekült meg a pestisjárványtól. Monte Sant’Angelo mindmáig közkedvelt zarándokhely, a szentélyben számos szent fordult meg – Szent Ferenc mellett például svédországi Szent Brigitta, Szent Vicenzo Ferreri és Szent Pio atya is. A „mennyei bazilikát” felkereste hét pápa is, I. Gerasiustól II. János Pálon át XVI. Benedekig. Ezen a szent helyen másként szól a lélekből a XIII. Leó pápa által megfogalmazott Szent Mihály-ima, amit 1884-ben azután jegyzett le, hogy – mint később bizalmas munkatársainak elárulta –, hallotta, amint az Úr beszél a sátánnal. Ezen élményéből született a „Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!” kezdetű, hatalmas erejű imádság, amit sok, főleg ferences templomban még ma is imádkoznak a szentmise végén.