A hattyúlovag nyomában: irány Dél-Bajorország

Aki szeret rácsodálkozni a józan ésszel szinte felfoghatatlan módon létrehozott építészeti remekművekre és kíváncsi az egykori uralkodók vágyának mozgatórugóira, hogy valami maradandó, de kivé-teles dolgot hagyjanak az utókorra, annak látnia kell II. Lajos bajor király égbenyúló, hattyúfehér kastélyát Schwangauban.

Budapesttől autóval mintegy 800 kilométer, Münchentől, Bajorország fővárosától kevesebb, mint kétórás az út autóval dél felé, az osztrák határ közelébe, ahol – az Alpok nyúlványai közt – a világ egyik legkülönlegesebb és Németországban a legtöbbet fényképezett kastélya található. Keletkezésnek története a XIX. század közepére vezet vissza bennünket, amikor II. Lajos bajor király (1845– 1886.) megvalósítva apja, II. Miksa szándékát, és nem mellékesen a saját gyerekkori álmait, nagyszabású építkezésbe fogott a romos Vorderhohenschwangau vár helyén.

Jellemző volt Lajos királyra, hogy a terveket sem építész, hanem Christian Jank, díszlettervező készítette, ugyanakkor a rendkívüli helyszín miatt különleges szakértelmű építészeket is be kellett vonnia.

Az épület alapkövét 1869 szeptemberében tették le és 1886-ra készült el. A király ragaszkodott hozzá, hogy a várkastély, bár különféle építészeti stílusokat ötvözött, végeredményben középkori jelleget sugározzon. A tájat messziről uraló építményt a látogatók a településről jó 40 perces sétával gyalog vagy lovas kocsival közelíthetik meg, s belül sem egyszerű a közlekedés, a tornyokban még több száz lépcső megmászása a feladat. De megéri az élmény, hiszen a kastély elképesztő látványt nyújt belülről is. Több részből áll: egy kapuház, az előkelő hölgyek lakrésze, a király lakhelye, egy négyzet alakú torony, a két tornyos fellegvár, a Palas alkotja. A berendezés sokszínű, román, mór, gótikus, bizánci és barokk stílusú, a király maga is részt vett a tervezésben és a díszítésben. A díszítéseken mindenütt visszaköszön Lohengrin, a hattyúlovag legendája. A fellegvárban található trónterem egyszerűen lenyűgöző, akárcsak a király lakrésze, az énekesek terme vagy a Grotto. Ez utóbbi egy mesterséges cseppkőbarlang, amelyben valaha mini vízesés is működött. Mégis, az egyik legpompázatosabb helyiség a gótikus stílusú királyi hálóterem gyönyörű freskókkal, festményekkel, mozaikokkal, faragványokkal.

A díszítéseken mesteremberek és művészek tucatjai dolgoztak, csak az ágy elkészítése két (mások szerint több mint öt) évig tartott. Ugyanakkor sok szoba nincs dekorálva, Lajos halála előtt csupán 14 készült el, s az ötemeletes palotában összesen 360 szoba található! Bizonyára sokakban felmerül, hogyan működött a hétköznapokban ez a hatalmas, látszólag ódon kastély. Tudni kell, hogy a bajor király a technikai újdonságokat is pártolta, így a kor színvonalát is meghaladva, Neuschwansteinben működtek gőzmotorok, volt elektromosság, korszerű szellőzés és fűtés is. Például a király titkos, öblíthető toalettjébe, a fő hálószobában már vízvezeték szállította a vizet.

A történet folytatása nem túl lélekemelő: a különc bajor király nem sokáig élvezhette kedvenc kastélyának kényelmét, éppen hogy befejezték Neuschwanstein építését, amikor 1886-ban egy állami küldöttség Gudden pszichiáter–professzor vezetésével a kastélyban őrültnek nyilvánította, majd letartóztatta. Három nap múlva a pszichiáterrel együtt holtan találták a Starnbergi-tó sekély vizében. A haláleset körülményei azóta sem tisztázottak, egyes kutatók szerint a király merénylet áldozata lett.

Az viszont biztos, hogy Neuschwanstein ma is áll. A titokzatosság ma is vonzza az embereket, a bajor királyi kastélyokat 50 millióan látogatták meg Lajos halála óta. A hattyúlovag várát naponta hatezer, évente 1,5 millió turista keresi fel, akik felejthetetlen élménnyel gazdagodnak.