A Hármasváros

A keleti irányban, hosszan elnyúló Hel-félsziget, a vitorlázók paradicsoma és az északkelet felé ívelő Visztulai-félsziget között nyíló Gdanski-öböl középpontjában helyezkedik a Hármasváros: Gdansk, Sopot, Gdynia. Előbbi nagy múltra visszatekintő, műemlékekben bővelkedő ipari és kikötőváros, a második nagyszerű üdülőhely, míg a legészakibb, Gdynia, az első világháborút követően alapított forgalmas, modern kikötő. A három település Krakkó és Varsó után következik a sorban a külföldiek által leglátogatottabb lengyel területek listáján.

Az eredetileg független városok peremkerületei mostanra teljesen összeépültek, s egyetlen nagy, nyolcszázezer lakost magában foglaló egésszé tömörültek. Fejlett közlekedési rendszer - közút, vasút, komp, villamos - biztosítja közöttük az átjárást.

A hármak főnöke Gdansk, amely a Visztula-delta egyik mellékága, a Motlawa torkolata és a Visztula egyik holtága között terül el. A város a 2012-es labdarúgó EB egyik házgazdája lesz. Túl azon, hogy vajdasági székhely, kulturális központ, iskolaváros, nagy múltú hajóépítő centrum is. Helyén a 9. században gerendákból ácsolt, kezdetleges védőfallal körülvett szláv halászfalu létesült. Egy évszázaddal később már itt székeltek a pomerániai hercegek, a környéken élőket Szent Adalbert keresztelte meg 997-ben.

A város a 17. század derekáig élte virágkorát, kereskedői 300 ezer tonna gabonát szállítottak külföldre, a helyi kézművesek látták el az ország leggazdagabb polgárait, nemeseit bútorokkal, díszes cserépkályhákkal, iparművészeti tárgyakkal. Az első világháborút nagyobb gond nélkül megúszta, ellenben a második világégés gyakorlatilag porig rombolta. A helyiek szabadságvágyát jól jellemzi, hogy a nyolcvanas évek legelején innen indult a Szolidaritás, azaz a Solidarnosc. Az egyszerű hajógyári munkás, később miniszterelnök, Lech Walesa vezette szakszervezet szembeszállt az elnyomó, kommunista alapokon nyugvó rendszerrel.

Barangolásunkat az 1576-ban épült, reneszánsz stílusjegyeket viselő Felső-kapunál (Brama Wyzynna) kezdjük, ez volt a főkapuja a várost körülvevő erődműveknek. Homlokzatát a lengyel királyság szimbóluma, a sas, valamint a Királyi Poroszország és Gdansk városcímere díszíti. Az épületben borostyán - megkövesedett gyanta - kiállítás tekinthető meg, az "észak aranyának" nevezett, jobbára narancsos kövek elképesztő színekben pompáznak.

Tovább haladva, az 1612-ben felhúzott Arany-kapun (Brama Zlota) keresztül jutunk a belvárosba. Nevét gazdag aranyozása miatt kapta. Az ulica Dlugán haladunk, a négyemeletes, díszes patríciusházai egyértelműen jelzik: itt rendkívüli jólét uralkodott. A téren a városháza meglepő módon nem foglal el központi helyet, bár kecses, 82 méter magas óratornya miatt nem lehet nem észrevenni. A 14. századi téglagótika remeke kimagaslik a házak közül. Belül az egykor tanácsteremként funkcionáló Vörös-szoba festményei elragadóak. A főbejáraton kilépve a Neptun-kútba botlunk, a legtöbb turista itt fényképezkedik a repdeső galambok között, az embernek olyan érzése támad, mintha Velencében, a Szent Márk-téren lenne, aztán gyorsan rádöbben, mégsem, ugyanis a tűző napsütést követően hirtelen elered az eső.

A színtiszta barokk Aranyház (Zlota Kamiennica) az utca legszebb épülete, a 17. században a polgármester számára építették, aranyozott domborművei görög, egyiptomi, mitológiai és bibliai alakokat formáznak. Tovább haladva a Zöld-kapunál (Zielona Brama) hagyjuk el a belvárost, a folyópartra érkezünk. A kikötőből kirándulóhajók indulnak, a Zuraw Gdanski, azaz a Gdanski-darunál időzünk, a rakpart hatalmas, kettős tornyában elhelyezett, fából készült, elmés szerkezet hajórakományokat emelt a helyére.

A bűbájos Mariacka utcába a Szűz Mária-kapun lépünk be, elegáns éttermek és sörözők mellett üzletek sorakoznak, majd a végében a Szűz Mária-templom következik. A vörös téglából emelt, monumentális bazilika a világ hatodik legnagyobb temploma, amely 25 ezer hívőt tud egyszerre fogadni. Hatalmas méretei miatt nem kapkodhattak a befejezéssel, több mint 150 éven át építették, 1343-tól 1502-ig.

Másnap a környéket vesszük szemügyre, Gdyniában, az ország második legnagyobb kikötőjében nézelődünk. A település 1921-ig szerény halászfalu volt, majd tudatosan fejleszteni kezdték, hogy az Odra-parti Szczecint és Gdanskot tehermentesítse. A kikötőben két múzeumhajó horgonyoz, a második világháborús rombolót nem tudjuk megtekinteni, a háromárbocos fregattot, valamint a közeli Oliwa székesegyházát és a hozzá tartozó ciszteri apátságot azonban igen. A karcsú, kettős tornyú homlokzat az ország leghosszabb templomát rejti, a román-gótikus épület munkálatait a 13. század első felében kezdték, a 18. században rokokó elemekkel bővült.  Márvány sírboltjába temetkeztek a gdanski hercegek.

Pár kilométerrel távolabb Sopot az osztrák-magyar monarchia korabeli üdülőhelyeinek varázsát idézi, elegáns, polgári villákkal, luxushotelekkel. Fából készült, hatalmas, 515 méter hosszú mólója nem csak az ország, Európa legnagyobbja. A főutcán, a Bohaterów Monte Cassinón elegáns kávézók, üzletek, éttermek sorakoznak, a bolondos, Ferde Ház jelenti az igazi különlegességet. A finomhomokos parton nem időzünk sokat, akadnak, akik fürdenek, mi az esős, szeles időben ezzel nem kísérletezünk. A homokban bóklászunk, közben szitkozódunk: a túra pont azon napján szörnyű az idő, amikor a vízben pancsolhatnánk, a napon sütkérezhetnénk.