Nyugalmat árasztó krátertó Romániában

A Szent Anna-tó egy tengerszem az erdélyi, Hargita megyei Csomád-hegység egyik kialudt vulkáni kráterében. Része a Mohos Természetvédelmi Területnek, amely a Csomád két kráterét foglalja magába. A Szent Anna-tó úgynevezett maar-tó, azaz a láva és víz találkozásakor bekövetkező robbanás nyomán keletkezett. Harminckétezer évvel ezelőtt működött utoljára itt (és egyben a Kárpát-medencében) vulkán. A Csomád-Mohos ikerkráter közti nyergen sátorozási lehetőség, menedékház várja a látogatókat. A két tűzhányó által kialakított forma közül a Csomád (1301 méter) a fi atalabb. A benne kialakult 0,22 négyzetkilométer felszínű Szent Anna-tó 944 méteres magasságban helyezkedik el.

Megközelítése egyszerű, mivel rendszeres busz- és vonatjárat van Csíkszeredából és Sepsiszentgyörgyről is. Sepsibükszád felől a 113-as számú megyei útról az első elágazásnál balra fordulva a 133A úton juthatunk oda. Gyalogösvényen vagy belépő ellenében autóúton ereszkedhetünk le a tó melletti parkolóig. A Szent Anna-tó csodája a természet és a hit összefonódása.

A korábbi pogány kultikus helyet a középkorban a környék bányásznépe által tisztelt Szent Annáról nevezték el. Kápolnáját már 1349-ből említik oklevelek. Valósággal vonzotta a környék egyszerű népét, amely évente kétszer, Anna napján (július 26.) és kisasszony napján (szeptember 8.) kereste fel a természet e szent templomát, írja Bányai János geológus a 20. század elején. A tó melletti kápolna 1990 után visszakapta búcsújáró szerepét.

A tó majdnem szabályos kör alakú, medre tölcséresen mélyül, partjának hossza 1,73 kilométer, akár fél órán belül körbejárható. Élelmet nem tanácsos magunkkal vinni a bóklászáshoz, ugyanis a tó környékét a turisták mellett a medvék szintén előszeretettel keresik fel. A csodálatos természeti látványosság az Erdélybe látogatók egyik kedvelt helye, annak ellenére, hogy 2018 nyarától a csekély mértékű öntisztulásra képes tóban tilos fürödni. Ez alól engedélyhez kötötten versenyek és speciális rendezvények képezhetnek kivételt. Európa egyik legszebb krátertavának vízutánpótlását a csapadék biztosítja.

A víz planktonmenynyisége és sótartalma alacsony, ennek ellenére a fenékre lerakódott feketésbarna iszap miatt a tó zavarosnak tűnik. A csökkent ásványi sótartalom miatt élővilága meglehetősen szegényes. Parti iszapos, nádas részeiben vízisiklók, tarajos gőték, vízi poloskák és alacsonyrendű rákok élnek, az amerikai törpeharcsát mesterségesen telepítették be. A tónak nincs közvetlen lefolyása, a víz csak a földbe szivárog el.

A csapadékmenynyiség a tónál 600–700 milliméter évente, a lejtőkről lefolyó víz 1000–1500 milliméternyit hoz, a víz párolgása pedig 500 milliméter körüli. Ezek szerint a vízszintnek növekednie kellene, de valójában az elszivárgás miatt csökken, ráadásul a meder töltődik. 1867-ben a legnagyobb mélység még tizenkét méter volt, 1907-ben 8,5 méter, jelenleg pedig 7 méter. Néhány évtized múlva előreláthatólag a helyén nem marad más, csak egy láp.