Kirándulás Udvarhelyszéken - Főhajtás a székelyek előtt

Udvarhelyszék ma is a legnagyobb arányban (96 százalék) magyarok  lakta tájegység, földrajzilag is Székelyföld szívének számít, a nagy Küküllő felső, festői szakaszán, a Hargita hegység előterében fekszik. Aki igazán meg szeretné ismerni a székely embert, igazi, jellegzetes székely falut és székelykapukat szeretne látni, annak itt kell kezdenie Székelyföld felfedezését. A helyiek már viszonylag jól felkészültek a turizmusra, berendezkedtek a vendégek fogadására, találunk panziókat, hangulatos falusi szálláshelyeket, éttermeket is.

Kezdjük az ismerkedést Székelyudvarhellyel. Tudnunk kell, hogy a történelmi városmag az Udvarhelyi-medence egyik legkorábbi települése. Udvard várát azonban csak 1301-ben említik először oklevelek. Székelyudvarhely a székelység művelődéstörténetének legjelentősebb központja és az erdélyi magyarság egyik szellemi fellegvára volt. Református kollégiumát gróf Bethlen János, Apafi Mihály erdélyi fejedelem kancellárja alapította 1670-ben, itt tanult többek között Orbán Balázs, Benedek Elek és Barabás Miklós festőművész is.

Ahhoz, hogy a fő nevezetességeket megismerjük, elég a hangulatos városközpontban egy sétát tenni: a főtéren megtaláljuk a műemlékek nagy részét. Feltétlenül nézzük meg  az 1781-ben épült református templomot, az egykori vármegyeháza épületét, a köztük lévő kis parkban pedig a "legnagyobb székely", Orbán Balázs (1829-1890) bronzszobrát. A Tamási Áron Gimnázium impozáns épülete mellett az író szobra előtt is fejet hajthatunk.

Következő úti célunk Énlaka, a Székelyföld talán egyik legérdekesebb, legendás települése. Az alig kétszáz lelkes, elöregedő falu közepén lévő dombon világhírű unitárius templom áll, amely római kori Jupiter-szentély helyére és anyagaiból épült a 15. században. Énlaka másik különlegessége a gyümölcsöskertek övezte műemlék jellegű régi tornácos lakóházak sora, amelyek között körkörösen kanyarognak a falucska utcái. Több mint 68 porta szerepel a megőrzendő értékek között. A település pályázott a világörökség címre is.

Farkaslaka bizonyára a legismertebb udvarhelyszéki falu, nem véletlenül, hiszen Tamási Áron szülő- és nyughelye is. Szülőháza különleges múzeum, kultikus hely. A faluról talán kevesebben tudják, hogy a magyarajkú népesség az állattenyésztés mellett szénégetéssel foglalkozott, valamikor ez volt a vidék legjellemzőbb mestersége, ősszel napjainkban is látni füstölgő boksákat a völgyekben.

Ne mulasszuk el a híres parajdi sóbányát, amelynek mélyében még működik a bánya - napi 600 tonna a kitermelés -, levegője gyógyír a légúti megbetegedésben szenvedők számára. A betegeket a kitermelt só helyén kialakult hatalmas csarnokokban gyógykezelik. A bányakamrában játszótereket, pihenőhelyeket, pingpongozási, tollaslabdázási lehetőséget alakítottak ki. A sóbányában egy kápolna is található, ahol istentiszteleteket és hangversenyeket tartanak. A látogatókat egy, a maga nemében páratlan létesítmény is várja: a Borgaléria, ahol hat ország 25 pincészetének 275 borfélesége található meg, száz méterre a felszín alatt. Parajdon a sós fürdőt is érdemes kipróbálni.

A felejthetetlen élményt a sószoros látványa tetézi, körülbelül egyórányira Parajdtól. Az egyedülálló, hihetetlen szépségű természeti képződményt a Korond-patak vize alakította ki. A hófehér sósziklák, a kisebb-nagyobb sóbarlangok, a sósziklák aljából csordogáló keskeny erek, tömény sós források folyamatosan változtatják, formálják a tájat.

És akkor még előttünk a Madarasi-Hargita, a székelyek "szent hegye", amelynek csúcsáról tiszta időben szinte az egész Erdélyi-medencét látni és a híres székelyderzsi erdőtemplom, a Székelykeresztúri Gyárfás-kúria, ahol Petőfi Sándor utolsó estéjét töltötte.

Szánjunk bőven időt Korondra. Ha az ember végigsétál a falun, az már maga az élmény, hát még ha kézbe vesszük a kékkel, pirossal díszített jellegzetes korondi kancsókat, kaspókat, tálakat, vázákat. Biztosan hazajön velünk egy-két szép példány belőlük.