Az oroszok citadellája

Aki még sosem járt világvárosban, az jobban jár, ha nem egyedül vág neki ennek a kirándulásnak. Az autót hagyjuk valahol a város külterületén és használjuk a metrót, amely turistalátványként sem utolsó: a világ második legsűrűbben használt földalattivasút-hálózata híres a szocialista realizmus műalkotásaival díszített állomásairól. Építésekor fontos szempont volt a szocializmus felsőbbrendűségének demonstrálása, illetve, hogy egy esetleges háború esetén óvóhelyként lehessen használni.

Moszkvára egy hét sem elég, ezt magam is tapasztaltam. Nehéz lenne felsorolni, mi mindent érdemes megnézni, de a teljesség igénye nélkül következzen pár turistalátványosság. Kiránduljunk most a Kremlhez, amelyet gyakran egész Oroszország központi tereként is emlegetnek. Moszkva fő útjai a Kremltől sugároznak ki az ország minden irányába, hogy a városhatárokon kívül országutakká szélesedve kössék össze a fővárost a végtelen orosz vidékkel.

Kint élő rokonaim szerint Moszkvát úgy lehet legszemléletesebben leírni, ha elképzelünk több kört a Kreml, a Vörös tér körül. A leghíresebb és legjelentősebb látványosságok mind az első körön belül találhatók. Ez a város szíve és ékessége. Lélegzetelállító és monumentális. Moszkva óriási. Itt minden nagyobb, mint másutt: a házak, a székesegyházak, az utcák.

A Vörös tér persze nem csak az oroszoké, szinte mindenkinek vannak emlékei róla. Akár járt Moszkvában, akár nem. A Vörös teret már a régi cári időkben is így nevezték, mivel a "krasznaja" szépet is jelentett. Szép is a tér az azt lezáró Vaszilij Blazsennij- (Boldog Vazul-) székesegyházzal. A csodásan díszített hagymakupolás katedrális Moszkva egyik jelképe, amit annak ellenére, hogy a falakon kívül áll, a Kreml részeként szoktak emlegetni. A jellegzetes, nyolc színes hagymakupolát hordozó templom az ortodox templomépítészet egyik legcsodálatosabb remeke.

A tatárok felett aratott győzelem emlékére épült templom kompozícióját tekintve egyedülálló remekmű: az 57 méter magas sátortetős központi templomot nyolc kisebb, egymástól teljesen különböző, hagymakupolás templomocska veszi körül. A templomot Posztnyik Jakovlev tervezte, a legenda szerint IV. "Rettegett" Iván megvakíttatta a mestert, hogy sehol ne építhessen még egy ilyen gyönyörű templomot. A tér dél-keleti oldalán emelkedik a Mihály arkangyal-székesegyház, amely a nagyfejedelmek és cárok temetkezési temploma volt.

Az 1613-tól uralkodó Romanov-dinasztia cárjai a különböző korok stílusának megfelelően fényűző palotákkal gazdagították a Kremlt (Granovitaja-palota, Tyerem-palota), amelynek hadászati jelentősége fokozatosan csökkent. Napóleon serege a Kremlt is elfoglalta 1812-ben és bő egy hónapig megszállva tartotta. Kivonulásuk során óriási károkat okoztak: a paloták és a tornyok egy részét felrobbantották. A helyreállítás Osip Bove építész irányításával évekig tartott.

Ekkor készült el a Fegyver-palota neoreneszánsz stílusú épülete is. Múzeumában a régi fegyverek mellett arany- és ezüstedényeket, ékszereket őriznek. Itt kapott helyet később a világhírű Gyémántgyűjtemény is. A szovjet időszak alatt újra Moszkva lett a főváros, és a Kreml fokozatosan az új rendszer szimbólumává vált. Lenin a Szenátus palotájában rendezkedett be, egykori dolgozó- és lakószobája ma múzeum. A főbb tornyok csúcsain az arany kétfejű sasokat rubin vörös csillagokra cserélték.

Az egyik legrégebbi templom, a Megváltó-székesegyház épületét 1933-ban lerombolták. Régi korok kolostorait, palotáit bontották le, hogy helyükön felépülhessen 1961-ben a kongresszusi palota (Dvorec szjezdov), mai nevén Állami Kreml-palota (Goszudarsztvennij kremljovszkij dvorec). A Kreml területét 1955-ben nyitották meg a látogatók előtt, 1961 óta múzeum.