Utazó

2010.03.31. 08:27

Megtaláltuk a paradicsomot

Szikrázó napfény, kék ég, fehér homok, tengerpart és pálmafák _ a turisták álma a Seychelle-szigetek érintetlen paradicsoma. Az álom ma már valóra váltható, igaz, nem olcsón, de aki egyszer rászánta a megfelelő összeget, bizton állítja, hogy megéri: a látvány, az élmény tökéletes, a kikapcsolódás és a feltöltődés garantált.

PLT

Afrika keleti partjaitól 1500 kilométerre, az Indiai-óceánban, Madagaszkár szigetétől északkeletre találjuk a csodákat rejtő apró gránit- és korallszigetcsoportot, amelyre az átlagos léptékű térképen elég nehéz rálelni is, csak pár pötty az egész. Pedig már elég régóta rejtezik ott az a 155 szigetecske. A tudomány mai állása szerint 250 millió évvel ezelőtt a Godwana szuperkontinens felrobbant, és ennek nyomai maradtak meg az Indiai-óceánban.  Szerencsére a turisták csak az utóbbi néhány évtizedben fedezték fel, gyakorlatilag azután, amikor 1971-ben II. Erzsébet angol királynő a legnagyobb szigeten, Mahén megnyitotta az első nemzetközi repülőteret.

A Seychelle-szigetek történelméről csak annyit, hogy már az időszámításunk előtt is hajóztak arra kínaiak, egyiptomiak, indiaiak, görögök, rómaiak és föníciaiak. A szigetcsoport Vicomte des Séchelles-ről,  XV. Lajos pénzügyminiszteréről kapta a nevét. Napjainkban a Seychelles Köztársaság önálló, független állam, berendezkedésében számos szocialista vonás fedezhető fel, mint például az ingyenes oktatás és orvosi ellátás, valamint az időnkénti  fogyasztásicikk-hiány. Ez utóbbi azonban egy csöppet sem érződik a mindössze nyolcvanezer állandó lakos hangulatán, akiknek zöme kreol és katolikus.

Főként a turizmusból élnek, van némi mezőgazdasági termelés és export is. Jókedvűek, kedvesek, a külföldiekkel szolgálatkészek és udvariasak, a fiatalok többsége beszél angolul és franciául is, bár a szigeteknek csak alap- és középfokú iskolája van, egyetemre és szakmát tanulni az állam külföldre küldi az érdemes fiatalokat. A lakosság zöme - hetvenezren - Mahé szigetén élnek, itt található Victoria, a főváros is.

A következő legnagyobb sziget Prasline, amelynek mintegy tízezer lakosa van, köztük egy szál magyar, aki turistaként több mint tíz éve szeretett bele a földi paradicsomba és ott ragadt. La Digue a következő sziget körülbelül kétezer fővel, a többi százegynéhány korallzátonyból keletkezett szigeten csupán néhány ember él, illetve a többségük lakatlan, a civilizációtól érintetlen terület.

A három nagyobb sziget viszont gránit, ebből kifolyólag fantasztikusan szép,  szél és víz formázta sziklák tarkítják. Hihetetlen csodákat tartogat a tengerpart minden öble, újabb és újabb sziklatömbök késztetik az embert megfejteni a titkot, hogyan lesz az irdatlan valamiből teknős, hal, elefánt vagy csókolózó madárpárra hajazó kompozíció! És akkor még nem beszéltünk arról, ami a tenger mélyén látható! Káprázatos az Indiai-óceán korallszigeteinek világa, búvárszemüveg nélkül nem szabad Seychelle-re elindulni! Órákat lehet tölteni a vízi világ szemlélésével, és akkor sem fogunk betelni vele, hiszen minden pillanatban más, ami elénk tárul.

Az élővilág rendkívül gazdag, a legkisebb méretű, élénk színű halaktól a hatalmas, másfél, kétméteresekig körbevesznek bennünket,  a méteres tüskéjű sünök, hullámzó tengerifű-mezőkön a kövér rákok élik zavartalanul életüket. A korallok rózsaszíntől a liláig játszó színvilága pedig tulajdonképpen leírhatatlan.

A fő sziget a Mahé, ahol a szállodák, luxusbungalók, apartmanházak úgy helyezkednek el a parton, hogy érintetlenül hagyják a természet által a világon a legszebben kialakított strandjait. Pálmák és a szigetvilág különlegességei, a hatalmas taka-maka fák adják az árnyékot a nyaralóknak. Az éghajlat trópusi, az évi középhőmérséklet 27 Celsius-fok, a páratartalom 80 százalékos. A párás meleget azonban könnyebb elviselni, mint másutt, mivel jellemzően enyhe szellő fújdogál állandóan. Eső viszont bármikor jöhet, de maximum fél óráig tart a trópusi zuhé.

Érdemes kirándulásukat tenni, elsősorban a fővárosba, amely lényegében csak egy kicsiny városka, központjában egyik fő nevezetességével, az Óratoronnyal. A közelben látható még a St. Pauls katedrális, egy hindu szentély és néhány gyarmatosítás korabeli épület, amelyekben a jelenlegi állami intézmények működnek. A külügyminisztérium például alig nagyobb egy családi háznál. A piac igazi egzotikum, különös, színes gyümölcsökkel és zöldségekkel. A fő látványosság a botanikus kert, amelynek lakói - többek között - a Galápagoson kívül még itt őshonos óriás teknősök.

Prasline szigetére hajóval lehet kirándulni, ott csodálhatjuk meg a Coco de Mert, a szerelem gyümölcsét, amelynek formájáról félreérthetetlenül az emberi termékenységre asszociálunk. La Digue a következő csoda, ezen az álomszigeten forgatták a legendás Emmanuel című filmet. A sziklás tengerparti föveny számos reklámfilm helyszíne is, nem véletlenül a seychelle-i kókuszból készülő csokoládé reklámjának is. A természetet komolyan óvják a civilizáció ártalmaitól, ezen a szigeten például a közlekedés nagyrészt ökör húzta biciklin történik, autóval csak a közszolgáltatók járhatnak.

A trópusi növényzet rendkívül buja, szabadon nő az orchidea huszonhét fajtája, esténként a vanília-, fahéj-, tea-, kávé- és kókuszültetvényekről fűszeres illatokat hoz a szél. A parton pedig megszólal a sega, a kreolok különleges ritmusú zenéje, amelyre speciális csípőmozgással elindul a tánc. A férfiak és nők egymással szemben járják, csak a szemükkel tartják fogva egymást. Hát ez maga a paradicsom.

Ezek is érdekelhetik