Test, leértékelve - Eladott lányok tapasztalatai is bekerültek egy informáló könyvbe

Kevesen gondolják, hogy az emberkereskedelem mennyire jelen van hétköznapjainkban. Bár az utak mentén gyakran látni lányokat, az kevésbé közismert, milyen mértékben kiszolgáltatott az, aki így bocsátja áruba a testét. Sok magyar lányt csábítanak külföldre is a nagy kereset ígéretével  olyanok, akik aztán komoly hasznot húznak egy fiatal élet tönkretételéből. A nyugati országokban jellemző a kelet-európai   prostik jelenléte, akik ördögi körforgásba kerülnek. A Baptista Szeretetszolgálat kampányba fogott azért, hogy ez egyre kevésbé legyen így.

 Emberkereskedelem: egy kifejezés, egy jelenség, amelyet távoli országokban forgatott filmekből jól ismerhetünk, és amelyről könnyen azt hihetjük, minket nem érint, a környezetünkben nem fordulhat elő. De tévedünk. A kényszermunkára vagy prostitúcióra kényszerített emberek köztünk élnek, egy olyan múlttal a hátuk mögött, amit nehéz elfelejteni, kitörölni, figyelmen kívül hagyni. Elkeseredett, nyomorult állapotukban, egy jobb élet reményében léptek ki az ismeretlenbe, ahol  embertelenül kizsákmányolták őket - mondja lapunknak Révész Szilvia, a Baptista Szeretetszolgálat szóvivője.  

 A velencei székhelyű segélyszervezet  egy évtizede foglalkozik az emberkereskedelem áldozataival. Évekig üzemeltetett titkos befogadóházakat, úgynevezett sheltereket, és volt olyan év, hogy száz személyt menekített haza külföldi kényszermunkából vagy prostitúcióból. (Egy ilyen Fejér megyei házban korábban lapunk riportot is készített.)  Legutóbb pályázati támogatásból középiskolásokat informáló könyvet állítottak össze, ahol az emberkereskedelem típusairól, jellemzőiről és megelőzési lehetőségeiről írnak. A könyvet ingyen juttatják el olyan iskoláknak vagy magánszemélyeknek,  akik többet szeretnének tudni a bűnözésnek eme fajtájáról.

 A kiadvány megtörtént eseteket is közöl, az egyik ilyen tragikus történet Roxanne-é, aki elmondja, miként  keveredett prostitúcióba.
 "A lánytestvérem és én az apánkkal és a nagymamánkkal nőttünk fel. Az apám  erőszakos alkoholista volt.  Otthon  gyakran vert minket. Sok időt töltött munkakereséssel, abban az időben nehéz volt pénz nélkül túlélni a mindennapokat, élelemhez jutni. Utáltam iskolába járni, mert butának éreztem magam.  Nyugodt életet szerettem volna  elég pénzzel, hogy megengedhessem magamnak azokat a dolgokat, amiket a tévében láttam. Később egy srác elkezdett érdeklődni irántam, találkozóra hívott és ajándékokat adott nekem. Azt mondta, hogy szeret. Aztán azt is mondta, tudna szerezni nekem munkát Svédországban és többé nem kéne aggódnom a pénz miatt. Annyira izgatott voltam..."

Amikor a lány  megérkezett Svédországba, azt mondták neki, hogy 60 ezer  euróval tartozik, amit vissza kell adnia.
 "Persze úgy, hogy egy bordélyházban dolgozok. Nemet mondtam és kiabáltam, hogy nekem nem ezt ígérték, de  azt mondták, nincs választásom. Megerőszakoltak és megvertek. Elkezdtem prostituáltként dolgozni. Senki sem tudja elképzelni, mit jelent naponta tizenöt  férfivel szexelni. Néhányan közülük erőszakosak voltak, mások nem akartak óvszert használni,  de nekem mindegyikkel szexelnem kellett. Egy nap egy férfi arról panaszkodott, hogy nem mutattam ki, hogy jó volt vele együtt lennem. A stricim megerőszakolt és addig vert, amíg nem tudtam felállni. Ott hagyott a földön, de  két órával később visszajött egy új vendéggel. Hat hónappal később a rendőrség házkutatást tartott abban a bordélyházban, ahova be voltam zárva. Ez olyan volt, mint ébredés a rémálomból. Össze kellett szednem minden bátorságomat, hogy a tárgyaláson tanúként vallomást tegyek az emberkereskedők és a futtatók ellen. Rettegtem, de újra el kellett mondani a történetemet.
Az  emlékek még mindig gyötörnek. Megfertőzött a bánat."

A kiadvány terjesztésén felül a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai készségesen tartanak előadásokat a témában bármely, őket meghívó Fejér megyei  középiskolában, de akár megyehatáron túl is. Nemrég egy hatvan fős, tanárokból és szociális munkásokból, aggódó, segíteni szándékozó szülőkből álló konferencián adták elő tapasztalataikat. A hallgatóság bevallottan azt gondolta,  hogy ez a jelenség hazánkra, a mai társadalomra nem jellemző. Megrázta őket, amikor kiderült, hogy a baj karnyújtásnyira van tőlük.