Borsi kutya és az ünnepkörök

Már messziről kihallatszott a pláza hangulatától idegen, üdítő, jó hangulatú népzene a könyvesboltból, ahol a kisgyermekek zenei nevelését célzó Ringató-program képviselői mutattak be egy új könyvet. Nem hagyományos bemutató volt ez azonban, hanem a Ringató foglalkozások hangulatához illően zenés, kötetlen együttlét, amelyben a népdalok és az örömteli éneklés játszották a főszerepet – a kisgyermekes anyukákkal együtt.

Az új, Borsi a hóban című könyvről a zenés együttlét végén mondott néhány szót a Ringató program kitalálója, Gróh Ilona és lánya, egyben a szerző, Gáll Viktória Emese. A közönségnek nagy élményt jelentett, hogy élőben láthatta az egyik főszereplőt, Borsi kutyát, akit a valóságban Rozinak hívnak, és az egész foglalkozás alatt Viktória hangszertokjában üldögélt. Merthogy, Borsi-Rozinak a könyv történetei szerint is kedvelt tartózkodási helye a hangszertok, ilyenformán a mese összeér a valósággal. Ám ez egyéb tekintetben is így van – tudtuk meg már Viktóriától, akinek ez a második könyve, A gazdi zenész után.

Jobbra, kobozzal Gáll-Viktória Emese, balra Horváth Irma és Nyárs Panka fehérvári foglalkozásvezetők (Fotó: Koppán Viktor)

- E kötetek megírását az indokolta, hogy a korábban megjelent, népdalokat tartalmazó Ringató-könyvek mellett szerettünk volna olyat is, amelyik már a nagyobb gyerekekhez szól. Azokhoz, akik kinőttek az anya karján való ringatózásból, és mesékre, lapozgatásra vágynak. Ám, a zenét, az éneket itt sem kell nélkülözni, hiszen az kapcsolódik a történetekhez. A Borsi a hóban a téli ünnepkör magyar népszokásait öleli föl, a 12 héthez 16 mese íródott, amelyeken keresztül bemutatom az ünnepeket. A főszereplő Borsi, a tacskó, akinek kisgyermek személyisége van, neki beszél Vica, a gazdija a szokásokról. Ezekhez kapcsolódva pedig hangszeres kísérettel megszólaló énekeket is szerkesztettünk a kötetbe – mesélt Gáll Viktória, aki gyermekkora óta szeret írni, s A gazdi zenész volt az első saját könyve. Fő hangszere a koboz, de ezen kívül még több népi instrumentumon is tud játszani.

A könyvhöz mellékelt lemezen a mesékben szereplő hangszereken szólalnak meg a dalok, tehát a valóság ott is találkozik a fikcióval, ráadásul az albumon közreműködő zenészek mind szerepelnek a mesékben. Sőt: némelyikre az illusztrációkon – Szert-Szabó Dorottya munkái – is ráismerhet az, akinek közelebbi kapcsolata van az alkotókkal. A történetek tehát teljesen a valóságon, azon a környezeten alapulnak, amely Viktóriát körülveszi.

Mindez azonban nem önző szempontból alakult így – tette hozzá a szerző. A koncepció szerint ugyanis azt szeretné megmutatni a Borsi a hóban által, hogy a magyar népzene, a népszokások nagyon is élők a mai napig, és a modern környezetünkben is működnek. Tehát, nem kell feltétlenül gémeskút az udvarra ahhoz, hogy elénekeljünk olykor egy-egy népdalt, figyeljünk az aktuális népszokásra, ünnepre. Ilyenformán a hagyományt nem őrizni, hanem éltetni szeretnék – fogalmazott Viki, aki egyébként Budapesten tart Ringató-foglalkozásokat. De csak délelőttönként, délután ugyanis ügyvédbojtárként éli a modern nők hétköznapi életét. Úgy érzi, jó ez a kettősség, és ezzel is azt bizonyítja: a tradíció a hétköznapjaink részét képezheti.

A téli ünnepkör után pedig már készülőben van a tavaszi ünnepkört feldolgozó könyv – és így jön majd tovább a folytatás a jövőben, sok mesével, zenével.