Száz év sem lenne elég mindent helyrehozni

Ódon hangulatú, nem is a múlt században, hanem még az azelőttiben emelt sírboltok között sétálhat az ember, ha a Palotai úti Hosszú temető felé veszi az útját. Egy-egy nyughelyet sűrűn befed a gaz, ami nem is igen tűnne fel, ha a mellette levőn a kőkeresztek, kapuzatok nem volnának alaposan lecsiszolva. Igazi neogót sírkápolna ez, a Dzsida család emeltette magának, a teteje kétszer olyan magasan volt, mint a szomszéd kereszt - mutat a növényrengetegben megbúvó kövekre Poklosi Péter tanár.
Jelzi is ezzel, hogy volna még mit restaurálni. A felújított sírok, sírboltok az ő keze munkáját dicsérik, csakúgy, mint a Vörösmarty Mihály Szakképző Iskola diákjaiét, akik szombatonként önként áldoztak a szabadidejükből, hogy részt vegyenek a renoválásban. Tizenöt sír került sorra az idén, ezeket a temető hátsó részében annyira belepte a föld, hogy még a fedlapjuk sem látszott ki. Közülük az egyikbe éppen százötven évvel ezelőtt temettek egy kislányt. Rapcsak Rozália emlékére régies nyelvezetű, ma már szokatlanul ható sírverset faragtattak szülei. Múlt pénteken a Székesfehérvári Városszépítő és -Védő Egyesület tagjait kalauzolta a temetőben Poklosi, aki elkötelezettje a sírok rendbetételének, úgy is mint az egyesület elnöke. Elképesztő pusztítások voltak itt a hatvanas-hetvenes években. Gyerekkorom óta járok a temetőbe, néha szemtanúja voltam annak, hogy a ravatalozónál kalapáccsal verték szét, ami a sírokból megmaradt - emlékezik meg arról, mit is kell most helyrehozni. A városgondnoksággal szóban megállapodtak már arról, hogy a helyrehozott sírok védettséget élvezzenek. Száz év sem lenne elég, hogy itt mindent helyrehozzunk - mondja, egy dolog mindenesetre biztos: tavasszal újra itt lesznek, s diákjaival nekivágnak a munkának.