Székesfehérvár

2008.12.31. 03:28

Huszárok a kisvárosban

<b>Mór</b> - A főváros elvesztését pecsételte meg 1948-ban a december 30-án lezajlott vesztes móri csata. A 160. évfordulón könyvbemutatóval, vetélkedővel, a huszárság történetét fölvillantó előadásokkal, koszorúzással emlékeztek az ütközetre. A móri csata 160. évfordulója alkalmával a Homoki temetőben fölállított kopjafánál koszorúztak tegnap.

B. Kiss László

Éppen olyan hideg volt tegnap a móri temetőben, mint 160 évvel ezelőtt, december 30-án, amikor az előrenyumoló Windischgrtz jobbszárnyát vezénylő Jellasics Mórnál megütközött a Peczel Mór vezette magyar erőkkel. Az ütközet a honvédek vereségével végződött. A hír hallatán másnap a képviselőház úgy határozott: a császári erők által veszélyeztetett - majd január ötödikén elfoglalt - Pest-Budáról az országgyűlés és a kormány Debrecenbe költözzön...

A móri csata kerek évfordulójára a helyi városvédő egyesület, a Fehérvári Huszárok, valamint a Radó Antal Városi Könyvtár és Művelődési Központ közösen, egész délelőttöt betöltő programmal emlékezett kedden. A könyvtárban hirdették ki a négy helyi általános iskola diákjainak résztvételével, a móri csatáról tartott vetélkedő eredményét. Nem csupán az első helyet elnyert Zimmermann iskola öt tagú csapatának tagjait jutalmazták meg, de a Mór története, Lukács László most megjelent tanulmánya és egy ólomkatona alkotta ajándékcsomag valamennyi versenyzőnek kijárt. Az érdeklődők a móri csatát megörökítő - s ugyancsak itt, a Lamberg-kastélyban található - terepasztal mellett hallgathatták végig Szabó László hagyományőrző huszárezredes előadását a legendás lovasok egyenruhájáról. A délceg tisztnek leginkább azzal sikerült elképesztenie a hallgatóságot, amikor arról beszélt, mibe kerül az uniformis. Szavai szerint csak a csákó 56 ezer forintba. A gomb darabja ugyan nem kóstál túl sokat - 120 forintot -, csakhogy a tiszti ruhához több mint 200 kell belőle. A nadrágot kis híján húszezerért varrják, de ebben nincs benne az anyagköltség, a huszárcsizma pedig, amelynek készítésére nem minden csizmadia vállalkozik, negyvenezernél kezdődik... A huszárok történetével a terepasztal felújítását végző Kovács Géza ismertette meg a hallgatóságot. Ennek az eredetileg speciálisan magyarnak számító könnyűlovasságnak Mátyás király korától az első világháborúig ívelt a karrierje. Akkor kényszerültek arra, hogy leszálljanak a lóról, a színes mentét és dolmányt kevésbé élénk színűre cseréljék. A móri csata 160. évfordulójára időzítve jelent meg a fehérvári Szent István Király Múzeum munkatársának, Lukács László néprajzkutató egyetemi tanárnak a karcsú kötete, amely Az 1948-as móri csata emlékei címet viseli. Tegnap délelőtt a szerző is tartott előadást a kisváros könyvtárában. 

A kopjafánál koszorúztak az emlékezők

A csatában részt vett magyar honvédek emlékét nem csupán a városban fölállított emlékmű, hanem a környék gazdag népi elbeszélő hagyománya is fenntartotta. Ennek a hagyománynak az első megörökítője a bakonycsernyei kocsmáros fia, a pesti egyetem néprajzszakos hallgatója, Hegyi Imre volt, aki 1947-ben, első gyűjtőútja alkalmával éppen a móri csata szóbeli emlékeit térképezte föl - tűnt ki Lukács László szavaiból. Az előadó megemlítette azt is, hogy Hegyi Imrét, aki két évet töltött a fronton, 1949-ben nyolc évre a Szovjetunióba hurcolták. Talán maga sem tudta miért.

A szervezők a legkisebbekre is gondoltak: ők - stílusosan - huszárcsákót és seprűnyélre szerelt lovacskát készíthettek a játszóházban. A délelőtt leglátványosabb epizódját a Lamberg-kastély udvarán lejátszódott jelenet képezte: a Fehérvári Huszárok kapitánya - a csapat többi tagjának kíséretében, lóhátról - itt tett jelentést Fenyves Péter polgármesternek azt megelőzően, hogy elindultak volna a Homoki temetőbe a koszorúzásra, amelyet a móri csatában elesetteknek emléket állító kopjafánál tartottak.

A dombtetőn fekvő sírkertben, a dermesztő hidegben több tucatnyi emlékező előtt Polgár Péter Antal - több móri helytörténeti könyv szerzője - mondott beszédet. Ebben - Lukács Lászlóhoz hasonlóan - legendának minősítette azt a korabeli szóbeszédet, miszerint Frei János, a település bírája elárulta volta a császáriaknak a magyarokat. A korszak hadtörténetének legjobb ismerőjére, a Fehérvárról elszármazott Hermann Róbertre hivatkozva mondta el, hogy bár Perczel Mór remek intuícióval, forradalmi hevülettel megáldott hadvezér volt, a megfelelő katonai előképzettségének hiánya hozzájárult ahhoz, hogy rosszul választotta meg a csata helyszínét. A történész elevenítette föl azt az anekdotát is, amely szerint Perczel Mórnak megjósolták: óvakodjon a nevétől! A botcsinálta tábornok ugyanis nem csak Mórnál, de később Percelnél is vereséget szenvedett... 

A csatában elesett 32 katona közül 31-et az itt ásott három tömegsírban hantoltak el. Ezek egyike fölött magasodik a kopjafa. A 32-dik hősi halott gróf Rudolf von Schaffgottsch kapitány volt, akek díszes síremléke ma is látható a Kálvária-temetőben.  A kopjafánál  koszorút helyeztek el tegnap - többek között - az önkormányzat, a  Fehérvári Huszárok, az I. András király lovagrend, a móri református egyházközség nevében. A tisztelgést díszlövés zárta. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!