Felcsút: a motivációval volt probléma

Már áprilisban olyan pletykák röppentek fel Felcsúton, hogy a nyáron szélnek eresztik a csapat nagyját, és a továbbiakban a Puskás Ferenc Akadémia és az FC Fehérvár fiatal játékosai szerepelnek majd az NB II-ben. Nyilvánvaló, ha egy sportoló bizonytalan helyzetbe kerül, sokkal nehezebben teljesít, hozza ki magából a maximumot. Talán ennek a tükrében nem is csoda, hogy a Felcsút SE másodosztályú együttese, amely a korábbi években rendre a dobogóért, sőt, a bajnoki címért küzdött, most a mezőny második felében szerénykedett, végül a 10. helyen végzett. Mózner János a télen vette át a gárda irányítását a mindössze pár hétig regnáló Bognár Györgytől, csodát azonban nem tehetett.

- Elsősorban motivációs problémákra vezetném vissza a tavaszi gyenge szereplést - kezdte értékelését Mózner János. - Sajnos az öltözőbe begyűrűző pletykák és hírek alaposan kihatottak a játékosok teljesítményére, nem is voltunk képesek olyan elsöprő, lendületes játékra, mint amilyet a szezon előtt terveztem.

- Képességeiben ennyit tudott a csapat?

- Meggyőződésem, hogy a minőséget tekintve az élbolyban lett volna a helyünk. Sajnos ez nem realizálódott.

- Egy edzőnek milyen eszközei vannak ilyen esetben?

- Próbáltam tudatosítani a futballistákban, ha jól teljesítenek, akkor kedvezőbb alkupozícióba kerülhetnek nyáron, más együtteseknél. A kiváló produkcióra felfigyelhetnek a többi klubnál, így könnyebb lehet a továbblépés. Azt hiszem, életerős fiatalembereknek nem lehet a célja, hogy az NB II-ben, Felcsúton, pár száz néző előtt fejezze be a pályafutását. Az NB II-es alakulat a koncepció részévé vált, a fiataloké lesz a terep a jövőben. Talán nem is gondolhatta senki komolyan, hogy meghatározó profi klubként működhet sokáig a Felcsút. Azt hiszem, a megyei osztályban egy-egy szomszédvár elleni rangadó több nézőt csalogatna ki.

- A tavaszi gólínség is a fentebb felsorolt okokra vezethető vissza?

- Sajnos nem volt igazi csúcsékünk. Palkó Dávid sokáig sérült volt, nem tudtuk használni. Földes Gábor visszatért, és hozzáállásával, rutinjával mindent megtett, de már nem tudott annyit segíteni, amíg a remek képességű Móri Tamás teljesítménye a csapatéhoz hasonlóan rendkívül hullámzó volt.

- Edzőként mennyi tapasztalattal vérteződött fel?

- Érdekes volt ez a pár hónap, eredetileg engem kijelöltek erre a feladatra, bár most azt látom, nem biztos, hogy vállalnom kellett volna az NB II-es missziót . Leginkább az edzői pálya, az edzői tapasztalat pszichológiai oldalát kellett hasznosítanom, azt hiszem, nagy tett, hogy bentmaradt a csapat, annak ellenére, hogy a vezetők minden vállalást teljesítettek... Maradok az akadémia kötelékében, egyelőre még nem tisztázott a szerepköröm.

Csapatkapitány

Domján Attila, aki hét év után távozik Felcsútról: Azt hittem, hogy az NB-s pályafutásom Felcsúton zárul, de más lett a helyzet. Vannak lehetőségeim itthonról és Ausztriából is, de még nem döntöttem el, hol folytatom pályafutásom. Köszönettel tartozom Mészáros Lőrincnek, Jakab Jánosnak és a korábbi tulajdonosnak, Molnár Csabának az elmúlt esztendőkért.