Kedv s öröm helyett

Bódi Csaba

Himnuszt énekelni és hallgatni vereség, sőt kiesés után több mint szívfájdító. Csekély vigasz, hogy a magyar nép ebben azért jelentős edzettségre tett szert. Mármint siker esetén lakodalmi hangulat teremtésében, kudarcot követően pedig feketét öltve a temetésre.

 

De hogy a szikár tények mellett maradjunk: a magyar férfikézilabda-válogatott az Európa-bajnokság harmadik csoportmérkőzését elveszítette Izland ellen (30–31), így nem maradt esélye a folytatásra, 15. helyen zárt. A pompás MVM Dome 20 022 fős közönsége (leszámítva az izlandi drukkereket) a tisztelet és az együttérzés okán a lefújás után is a csapattal közösen kérte a Mindenhatót az áldás érdekében. Ám a balsors emlegetése vált hangsúlyossá ahelyett, hogy víg esztendő következzen.

 

Utólag könnyen állítható, a továbblépés nem a szigetországiak ellen úszott el, sokkal inkább a hollandok elleni 31–28-as pofonnak tudható be.

A szakmát képviselő elemzők nagy okosságok helyett azt állapították meg, ami az egyszerű néző számára is nyilvánvalónak tűnt, azaz a mieink részéről túl sok volt a hiba.

Szorosan ide tartozik, hogy a ki nem kényszerített rossz döntések vezettek oda, hogy a három csoportmeccsből kettőn alulmaradt a magyar együttes. A támadásbeli rontásoknál azonban akadt súlyosabb gond és ez a védekezésben keresendő. A 92 kapott gól csak abban az esetben lehetett volna elfogadható, ha a lőtt találatok száma több ennél, aminek egyenes következményeként e helyütt sem a keserű szólamok vinnék a prímet.

 

Ahogy a játékot belülről megélők, vagyis a játékosok nem sokkal a befejezés után elmondták: ebben a produkcióban a szív és a lélek benne volt. Akadt, aki kalapemelést emlegetett a küzdeni tudásért, míg más arra terelte a figyelmet, hogy még véletlenül se a világvége-hangulat uralkodjon el. A hír szent, a vélemény szabad újságírói gondolat hullámain haladva mindezek talán még el is fogadhatók, különösen, mivel üzemi hőfokon, öt-tíz perccel a befejezés után nagy ívű elemzésre csak kevesek képesek. Az ugyanakkor meglehetősen furcsán hangzott, amikor az „élvezzük a játékot” szókapcsolat került terítékre. És igazából ezzel a kijelentéssel sem lett volt gond, ha nem Izland az ellenfél és nem sorsdöntő összecsapásról van szó.

 

Az ámulat (új csarnok) és a kábulat (közönség) kombináció lenyűgözően hatott az Eb-n. Fájdalom, hogy a harmadik pillérben (játék) nem sikerült megütni a szintet, így a kedv s öröm már nem röpköd.

 

Címkék#Bódi Csaba