Móri tollaslabdázó a világbajnokságon

A tollaslabda nem a legnépszerűbb sport Magyarországon, Gombás Szabolcs az Ezerjó Egyesület szakosztályvezetője mégis kincset talált Móron, Krausz Gergőt.

- Egy mezeifutó versenyen szúrta ki, hogy sportos mozgásom van és lecsábított tollaslabdázni. Valamit mindenképp sportolni akartam, még a focit választhattam volna Móron, de a tollas jobban tetszett.

- Meddig tudott itt fejlődni? Mikor kellett váltania?

- Ahogy kijártam az általános iskolát, Fehérvárra jelentkeztem a Tóparti Gimnáziumba, ahová két évig jártam. Viszont időközben Móron elfogytak az edzőpartnerek, és az egyesület sem tudott már mit nyújtani, megrekedt a fejlődésem. Akkor döntöttem el, hogy olyan egyesületben folytatom, ahol komoly tudás van a tollaslabda sport mögött. Így 16 évesen elmentem Debrecenbe, ahol három évet töltöttem, napi két edzéssel, nemzetközi versenyekre jártunk, de itt sem tudtam egy idő után tovább fejlődni, így az érettségi után a következő állomás Pécs lett és a Pécsi Egyetem.

- Mit tud nyújtani ez a város, amit a többi nem?

- Többek közt azt, hogy kiváló skót edzőnk van, olyan versenyekre járunk, amikre akarunk, itt a gyönyörű tollaslabda csarnok, thaiföldi edzőpartnerekkel, tehát minden összeállt. Itt megtanultam, hogyan hozzam ki magamból a maximumot.

A móri születésű Krausz Gergely már négy éve nem kapott ki Magyarországon
Fotó: Berényi Ibolya

- Itthon milyen eredményei vannak?

- Az első bajnoki címemet még 13 évesen Móron szereztem, és onnan folyamatosan mindig nyertem. Az utolsó móri évemben, mikor 16 éves voltam, akkor győztem a 17 és a 18 éveseknek kiírt bajnokságban is. Most felnőtt szinten 3-4 éve nem szenvedtem vereséget.

- Akkor itthon már mindent elért, amit lehetett?

- Sajnos igen. Itthon nem megoldhatatlan feladat eredményesnek lenni, mert nem olyan nagy a bázis. Az igazi kihívás, hogy nemzetközileg érjünk el kiemelkedő eredményt. Ezért is vagyok büszke, hogy elsőként sikerült a mostani kvalifikációs rendszerben magyarként a ranglista alapján kijutnom a világbajnokságra. Pedig csak európai versenyeken indultam. Most a tokiói olimpia a távoli cél. Az idei eredményeim és játékom alapján nem tűnik elérhetetlennek. De emellett fontos a tanulás, mert kipróbálnám magam villamosmérnökként. Nem edzőként képzelem el a jövőmet.