Szép volt, fiúk! Hungária!

Az idő remek, az égiek tudják, egy ilyen sporttörténelmi siker mellé napsütés és meleg dukál. Az autópályán robogunk 11 óra tájban és abban bízunk a a Budapest felé bekötő szakaszon, hogy esetleg a Bécsből érkező srácok busza mellett is elhaladunk és egy hangos dudával már itt üdvözölhetjük őket. Nem is sejtjük, hogy a csapat ekkor még messze jár a fővárostól...

Szerencsére Budapestet most könnyű átszelni és még a Kisstadion környékén is akad parkoló, az autókat már piros-fehér-zöld mezes, zászlókat lengető emberek veszik körül, ők azok, akik minden bizonnyal szabadságot vettek ki, vagy éppen éjszakai műszakra készülnek, de előtte ünnepelni akarnak. Egyikük délután 2 és 3 óra közé várja a megérkezést, a másik helyesbít és közli, ő úgy tudja, hogy 13 órára befutnak Szuperék.

- Nem baj, addig megiszunk egy-két sört és megnézzük a kivetítőn az ukránok elleni derbit - mondja harmadik társuk.

A Kisstadionban, fél órával dél előtt még sürögnek-forognak a technikai munkatársak, tesztelik a kivetítőt és a hangosítást, szinte mindent Kovács Zoltán, az MJSZ főtitkára felügyel.

- Csak álmomban reméltem, hogy egyszer ilyen feladataim lesznek. Az ukránok elleni mérkőzést úgy éltem meg, mint minden hokiőrült, iszonyatosan izgultam, szorítottam, a végén pedig megkönnyeztem a győzelmet és a feljutást - így Kovács, miközben a szurkolóknak szánt emlékpólókat rendezgeti.

Aztán 12 órakor megkezdődik a vetítés, a műsort az Alba Volán egykori technikai vezetője, a kiváló rádiós, Török László vezeti, aki játszik a közönséggel és prominens vendégeket is megszólít. Kercsó Árpádot hívja maga mellé, aki nélkül bizony nem lenne az a magyar hoki, ami.

- Emlékszem, amikor Dunaújvárosba kerültem, az első kérdésem az volt, hogy merre vannak az iskolák, hol lehet gyerekeket toborozni. Aztán amikor bementem az intézménybe, azt mondták nekem, hogy a legtöbb srác már focizik, kézilabdázik, vagy atletizál, a maradékból válogathatok. Én azonban megelőztem mindenkit, odementem a kicsikhez és elcsábítottam őket a jégre. Így került a kezem alá Szélig, Tokaji és Ladányi. Állítom, utóbbi, Palkoviccsal és Ocskayval egyetemben még most is NHL-ben szerepelhetne, az utóbbi években egyetlen egy olyan légiós nem szerepelt hazánkban, aki jobb lett volna, mint ők - jelenti ki a jelenleg Zalaegerszegen dolgozó remek tréner.

Gyűlik a szurkolóhad, majdnem ezren vannak már és a magyar góloknál úgy ünnepelnek, mintha élőben menne az összecsapás. Közben a fotósok szedelődzködnek, sejtik, hogy lassan begurul a Cortina-csapat és el kell foglalni a legjobb helyeket.

A parkolóban már ott vannak a családtagok, feleségek, barátnők is, Palkovics-Kaibás Adrienn is büszkén várja urát, akárcsak Krisztián nagypapája, aki rengeteg sztorit mesél el unokája pályafutásáról. Amott Ocskay-anyuka, illetve Gábor húga, Zsuzsa is, férjével és kisgyermekükkel együtt. Jó látni az utánpótlást, remélhetőleg ő még jobb lesz, mint a nagybátyja...

Kijönnek a stadionból a szurkolók is, mindjárt itt a pillanat. Egy sziréna megtéveszti a várakozókat, még nem a rendőri felvezetéssel érkező csapat busza jön, ám néhány perccel később hangos dudaszóval befut a jármű!

Elsőként Ocskay Gábor lép le, aztán Benk, Holéczy és a többiek, közel száz fotós kattogtat, a szurkolók pedig a Szép volt fiúk és a Ria-ria Hungária rigmust skandálják. Közel tíz perc is kell, hogy a játékosokat köszönthessék szeretteik, Palkovics Krisztián majd fél órán keresztül adja az interjúkat, de Pat Cortina és a többiek sem lankadnak, hol nyilatkoznak, hol aláírást osztanak, imádják őket a drukkerek. Gröschl Tomi még mindig a könnyeivel küszködik, Holéczy pedig egy MP3-as lejátszó segítségével hip-hop zenét bömböltet és táncol. Egy-két hokison látszik, hogy nem vízzel koccintott az utóbbi 48 órában a győzelemre, de ez most bőven belefér.

A srácokat azért csak sikerül beimádkozni a stadionba, ahol egytől egyig megszólalnak a színpadon, Holéczy azt állítja, hogy csak vízzel oltotta a szomját, Palkovics pedig azt, hogy szerencséje volt az ukránok elleni gól alkalmával. Egyiket se hisszük el...

Pat Cortina, a győztes hadvezér most is bölcs és megfontolt:

- Alázattal játszottunk, ez döntött. Remekül használtuk ki a rendelkezésünkre álló eszközöket, ha valakik, akkor ezek a játékosok megérdemelték ezt a sikert - beszéli a mikrofonba a kapitány.

A tizenegy sportember, aki tegnap hazaérkezett és a többiek is, akik nyaralni maradtak, ünnepelhetnek, megérdemlik.

Szép volt, fiúk!