23°
24°
17°
2019. 05. 25. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Ezt még felfogni is nehéz. Egy átlagos magyar futballvezér tud számolni százmilliókkal, a tehetősebbje esetleg milliárdos léptékekben is otthonosan mozog, de amikor azt olvassa, hogy

az angol Premier League közvetítési jogainak díja nyolc százalékkal emelkedett, így a következő három idényre 9,2 milliárd fontért értékesítette a liga,

okkal akad el a lélegzete. Ez 3400 milliárd forint – talán elég annyi, hogy Magyarország legutóbbi GDP-je, azaz a bruttó nemzeti össztermékének az összege 40 600 milliárd forintra rúgott, és a PL csak a jogok eladásából ennek a tizenkettedét előteremti.

Tényleg szédületes, és még inkább az, ha hozzátesszük, a magyar meccseket a köztévé évi négymilliárdért közvetíti – sok közgazdász szerint ráadásul túlárazottan –, a kettőt összehasonlítani sem érdemes. Mondhatni, a két ország futballját sem, elvégre az angol éppen csúcsra jár, amit ékesen bizonyít az a tény, hogy a jövő héten Arsenal–Chelsea Európa-liga-, illetve Tottenham–Liverpool Bajnokok Ligája-döntőt nézhetünk majd végig.

Az összehasonlítás feleslegessége egyébként tökéletesen igaz is, ám a kérdés összetettebb annál, mint hogy azt nézzük, milyen szintű futballt láthatunk az angol, és milyet a magyar pályákon.

Ez természetesen az alap, de nem véletlen, hogy éppen a Premier League képes ekkora érdeklődést gerjeszteni: ez a liga sokkal hatékonyabban értékesíti az áruját szerte a nagyvilágban, mint a spanyol, az olasz vagy a német – a magyar itt már ki is kerül a látókörünkből.

A PL az 1992-es megalakulása óta kiemelt figyelmet szentel arculatának megteremtésére – már az új forma és az új név is a távolságtartást hivatott sugallni a nyolcvanas évek botrányoktól hangos angol futballvilágától –, és nagy hangsúlyt kap a marketing is. A 2002-es dél-koreai–japán közös rendezésű világbajnokság sikere után szinte mindegyik csapat szerződtetett ázsiai labdarúgót, módosították a kezdési időpontokat, és ezzel érdekessé, illetve elérhetővé tették azon a kontinensen is a mérkőzéseiket. Sokatmondó tény, hogy míg Nagy-Britanniában 5,4 milliárd fontról 5 milliárdra csökkent a Premier League közvetítési jogainak a díja, addig a világ többi országában átlagosan 30 százalékkal többet fizettek érte, mint az előző hároméves ciklusban (2016–2019) – ez magyarázza az emelkedést.

Didaktikus fordulat lenne Magyarországra visszakanyarodva arra gondolni, hogy a költségvetések zömét az állami források töltik fel, a klubok alig-alig szorulnak nézőkre a lelátókon vagy a képernyők előtt. Ettől persze még igaz.

Hozzászólások