Hallgassa élőben!
2020. 12. 05. 06:30 | [email protected]

Elnézve a férfikézilabda-BL szerdai, Telekom Veszprém–THW Kiel mérkőzésén az egyre terebélyesedő különbséget, bekapcsolt bennem az önvédelmi reflex. Hirtelen azon kaptam magam, hogy nem tudok felhőtlenül örülni a magyar csapat szenzációs győzelmének. Tényleg nem ment. Pedig minden okom meglett volna rá. Hát mikor örvendezzek, ha nem akkor, amikor egy Bundesliga-csapatot nyolc góllal legyőz a Veszprém?!

És bizony ekkor kapcsolt be a már említett óvó, féltő reflex: minden elismerésem David Davis csapatáé, a világklasszis lövőprodukcióval előrukkoló Petar Nenadicé, de vajon nem volt kicsit korai ilyen látványosan helybenhagyni a németeket? Mert hát az lenne az igazi, hogyha a Veszprém ugyanezt a teljesítményt meg tudná ismételni december 28-án Kölnben, a BL Final Four elődöntőjében. Az sokkal nagyobbat szólna, mint a szerdai 41–33-as siker.

Ezzel nem kívánom kisebbíteni a szerdai hősies diadalt, csak valamiért azóta is azon rugózik az agyam, hogy vajon egy hónapon belül lehet-e kétszer csúcsformába kerülni, december 2-án és 28-án ugyanilyen magas színvonalon kézilabdázni?

Ez persze költői kérdés, majd csak a Lanxess Arénában derül ki, hogy hagyott-e maradandó nyomot a németekben a nyolcgólos zakó. Sejtéseim vannak, a mégoly hideg, racionális németek (akarom mondani: svédek, norvégok, dánok…) önérzetét is bántotta a szerdai nagy különbségű vereség, és őket nem úgy ismerjük, mint akik egy kézlegyintéssel elintézik a traumatikus élményt, és valamit nem raktároznak el ebből a hó végi Final Fourra.

Szóval, értem én a nagy nekibuzdulást, én is szívből örülök az Aalborg elleni vereség után megtáltosodó veszprémiek sikerének, megemelem a kalapom a gálaelődásuk előtt. Csak egyet kérek, de azt nagyon komolyan: sürgősen töröljék ki a látványos diadalt a rövid távú memóriájukból, és ne higgyék el, hogy ugyanilyen könnyed ujjgyakorlat lesz Kölnben is. És van itt még valami. Más a sportág, de talán ennek alapján sem árt az óvatosság: az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon az Aranycsapat 8–3-ra kiütötte a németeket a csoportban. Majd a döntő nem úgy sikerült ellenük, ahogy szerettük volna… Hatvanhat évvel Puskásék kudarca után hasonló még egyszer nem fordulhat elő. Már csak azért sem, mert a Kiel az eredmény ellenére nagyjából ugyanazt a színvonalat képviseli, mint a Veszprém.

Kölnben új meccs kezdődik – de tudják ezt Veszprémben. Tudniuk kell. Érzem, legalább annyira, mint szerda este az egyre inkább elhatalmasodó önvédelmi reflexet.

Hozzászólások