Stadiontörténelem

2018.12.02. 11:30

Az Aranycsapat és a Real Madrid is játszott a fehérvári pályákon

Egy héttel ezelőtt avatták a fehérvári labdarúgók, a Mol Vidi FC megújult otthonát, a Mol Aréna Sóstó névre keresztelt létesítményt. Arra azonban nagy valószínűséggel már kevesen emlékezhetnek, hogy máshol volt korábban a csapatnak pályája, és Sóstón is több alkalommal történt felújítás, átépítés, mire elnyerte jelenlegi, európai mércével mérve is korszerű formáját.

Káldor András

1955 májusában az Aranycsapat a Berényi úton vendégeskedett. A játékvezetők mögött a két csapatkapitány, Bencsik István (sötétszürke mezben, Vadásztölténygyári Vasas) és tőle jobbra, fehérben Puskás Ferenc

Fotó: Bencsik István archívumából

Az előző évszázad elején, 1905. május 28-án játszottak Székesfehérváron először labdarúgó-mérkőzést, már akkor is a város vezetése által használatba adott Sóstói Sporttelepen. Fehérvár első egyesülete, a Székesfehérvári TC – amely nem jogelődje a Mol Vidi FC-nek – a város piros-kék színeit viselte, szintén a sóstói pályán játszott először a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete (KAOE) ellen, és kikapott 6-1-re. A város legeredményesebb futballklubja, a majdani VT Vasas, Videoton, és még ki tudja máig hány néven szereplő egyesülete 1941-ben született. Hivatalosan 1942. november 21-én mondták ki a MOVE Vadásztölténygyár Sport és Kultur Egyesület megalakítását. Mindenesetre az egyesület első pályáját az Öreghegy lábánál, a Berényi úton építették 1941–43 között, az avatása pedig 1943. szeptember 23-án volt. Az 1950. március 10-től Vadásztölténygyári Vasas néven játszó alakulat itt játszotta mérkőzéseit.

A füves pálya avatása 1955 tavaszán volt, de meghagyták a salakost is – edzőpályának. A füvesen játszott a csapat 1955– 59 és 1962–67 között. Itt szenvedte el a Vadásztölténygyári Vasas története legsúlyosabb vereségét is, de az egészen biztos, hogy ritkán fordul elő egy klub életében, hogy boldogan emlékezzenek vissza egy „zakóra”. Márpedig 1955. május 4-én mindenki a lelátón volt, vagy a pálya korlátját támasztotta, és büszkén emlegeti, hogy 20-0-ra kikapott a Vasas a világ valaha volt legjobb futballcsapatától, a később Aranycsapatnak elnevezett magyar válogatottól. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány együttese észak-európai túrára készült, és éppen kapóra jött, hogy a Vadásztölténygyári Vasas nagyszerű és minőségi füves pályát avatott, és ideális körülmények között gyakorolhatott. Bizony potyogtak a gólok, ám a hétezres szurkolóseregnek így is nagy tetszést aratott a találkozó, melyen az akkori sztárok közül Puskás Ferenc ugyan csak egyszer talált be Szilasi László kapujába, de Kocsis Sándor a félidőig ötször, Hidegkuti Nándor kétszer, Sándor Károly pedig háromszor volt eredményes.

1955 májusában az Aranycsapat a Berényi úton vendégeskedett. A játékvezetők mögött a két csapatkapitány, Bencsik István (sötétszürke mezben, Vadásztölténygyári Vasas) és tőle jobbra, fehérben Puskás Ferenc
Fotó: Bencsik István archívumából

Majd további két válogatott elleni edzőmeccset játszott az évek során a Berényi úton a Vasas, előbb ötezer néző előtt 1957. december 11-én kapott ki 10-2-re, majd 1963. szeptember 4-én ugyancsak ez a végeredmény született.

Költözés a Sóstóra

A Videoton SC leghosszabb ideig, 1965–1983-ig regnáló elnöke nevéhez köthető a Vidi költözése a Sóstói Stadionba, és nem mellékesen szintén neki köszönhetően lett a VT Vasas neve Videoton. Bencsik István, aki 1951-től 1958-ig volt a VT Vasas játékosa, így emlékezett vissza 2014-ben, 86. születésnapján:

– Nem akarok nagyképűnek tűnni, de az, hogy a Vidi otthona a Sóstói Stadion lett, a csapat neve pedig Videoton, az egyes egyedül nekem volt köszönhető. Itt születtem a Széchenyi utcában, légvonalban pár száz méterre a Sóstói pályától. Gyerekkoromban, ha a bíró a sípjába fújt, én rohantam a pályára. Kezdetben labdaszedő voltam az ARAK-pályán, később az ARAK kölyökcsapatában rúgtam a bőrt. A ’60-as évek elején eldőlt, hogy a vállalat bővítéséhez kell a Berényi úti pálya (lényegében a helyén építették fel a gyárban dolgozók által csak „Csalai Pirosnak” nevezett épületet – a szerk.), ám a vállalat vezetői nem ismerték Székesfehérvárt. A törvény szerint viszont a pálya helyett máshol új pályát kellett építeni. Elhatározták, hogy az Aszalvölgyben – a Béla úti temető környékén – építik fel. Bementem a vezérigazgatóhoz, és így szóltam: „Papp elvtárs, nekem volna egy másik ötletem. Ne ide építsünk pályát, hiszen ott van teljesen kihasználatlanul, romokban, gazban a Sóstói pálya. Vegyük át azt!” Ekkoriban ez a pálya a város tulajdonában volt, de nem gondozta, nem kezelte senki sem. Jóban voltam az akkori tanácselnökkel, Tilinger Istvánnal, és amikor kérdeztem tőle, hogy mi a város terve ezzel a létesítménnyel, akkor azt felelte, hogy nem kell nekik ez a pálya, csináljunk vele azt, amit csak akarunk. Hamarosan a területet átírták a Videoton nevére, és elkezdtük szépen felújítani a létesítményt.

A Sóstói stadion látképe a hetvenes, nyolcvanas években
Fotó: a klub

A stadion építése 1963-ban kezdődött és négy éven át tartott. Az építkezést a városi üzemek adományaikkal, Székesfehérvár lakosai munkaerejükkel segítették. Az új pálya felavatására 1967. szeptember 20-án került sor. A nyitómeccset a VT Vasas és a Rot-Weiss Erfurt játszotta, gólzáporos meccset láthatott a publikum, melyet a német csapat nyert 3-2-re. Az első hazai

találatot Bognár Ferenc szerezte, 22 méterről értékesített egy szabadrúgást. A Sóstói stadion a maga korában igen magas színvonalú műszaki létesítménynek számított.

Az első bajnoki mérkőzést az 1967-es NB I/B bajnokság utolsó fordulójában játszották, a Kecskemétet 3-0-ra győzte le a Vasas. 1975 őszén ismét átalakítást végeztek, az állóhelyet bővítették. 1978-tól esti mérkőzésre is alkalmas lett: elkészült Magyarország egyik legjobb világításával rendelkező stadionja, és vadonatúj eredményjelző táblát is kapott. Az első lámpafényes meccset 1978. október 18-án játszották, a Videoton a Honvéd ellen nyert 1-0-ra Nováth György góljával. A szocialista korszak utolsó nagy modernizációja 1982-ben volt, újfent átalakították a stadiont, amely akkoriban az ország egyik legszebb sportlétesítménye volt. Az 1984–85-ös UEFA Kupa-menetelés fináléjában minden addigi nézőcsúcsot megdöntöttek a szurkolók, a Real Madrid ellen szó szerint a stadiont övező fákon, kandelábereken lógtak, harmincötezren tekintették meg a találkozót. Az ezredfordulóra viszont magyar viszonylatban nagynak és elavultnak számított az épület, így bekerült az első Orbán-kormány stadionrekonstrukciós programjába.

Felújítások, Vidi bajnoki cím

A legutóbbi felújítás során, 2002-ben a régi főlelátót teljesen lebontották, az új, korszerű építményt 2004-ben adták át. A felújításoknak köszönhetően a stadionnak szerepet szántak a 2008-as és a 2012-es EB-pályázatban is. Az átépített létesítményben a nézőtér egyharmada fedett volt, kiépítették az egyedi beléptető, térfigyelő rendszert, volt irányító helyiség, külön helyet alakítottak ki a sajtó, valamint a VIP-vendégek számára, és az igen szigorú UEFA- előírásoknak is eleget tettek. Ezeknek az átalakításoknak köszönhetően a stadion egyike lett az ország három olyan labdarúgó-sportlétesítményének, amely minden nemzetközi előírásnak megfelelt. 2010-ben a Videoton jó bajnoki szereplése nyomán bővítették a VIP-szektort és az összes szektorban székeket szereltek fel. A Vidi itt szerezte meg története első bajnoki címét 2011-ben.

Így nézett ki a Sóstói stadion a 2004-es felújítás után
Fotó: a klub

Egészen 2015 decemberéig funkcionált ebben a formájában, ekkor rendezték az utolsó mérkőzést Sóstón – a Paksot győzték le 1-0-ra, Géresi Krisztián góljával –, majd a játékosok és a szurkolók helyét a munkagépek vették át. A csapat közel három év után költözhetett vissza otthonába, a teljesen megújult létesítmény 2018. november 21-től a MOL Aréna Sóstó nevet viseli.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában