Sofron István emlékei, külföldi reményei

Sofron István, vagy ahogy mindenki ismeri: Sofi, a 2011/12-es bajnoki esztendőben az EBEL gólkirálya volt. Kapós is lett a kontinensen, a svéd I. osztályú Modo csapata vitte volna rögtön, de aztán a képbe került a kontinens csúcsát jelentő pontvadászat, a KHL-ben vitézkedő Lev Praha, így a játékos több próbajátékot várt végig. Aztán a Modo mondta, köszönik, nem várnak rá, igazoltak a helyére másik csatárt, majd a Praha is sajnálkozott, így István maradt nevelő klubjában, a Sapában. A fehérváriak meg persze, hogy örültek...

A legutóbbi szezonja felemásra sikeredett, és bár 43 pontot jegyzett, amiből 19 volt a gól, 24 a gólpassz, de megállapíthattuk: ennél azért többet tud. Voltak a csapaton belüli változások, így például Ladányi távozásával jó néhány Sofron-gól lehetősége is elment, de nem volt mit tenni.

Sofron István 23 év után búcsúzik el Fehérvártól és a csapattól (Fotó: Fási László)

Sofi 3 éves korában, 1995-ben került Magyarországra, Székesfehérvárra, és rövidesen már korcsolyával a lábán próbálgatta a lépéseit biztossá tenni a síkos jégen. Na persze, hiszen édesapja Sofron Árpád, és nagybátyja Sofron Attila az akkori Volán csapatának voltak a jégkorongozói. Szép emlékeket tudhat maga mögött, hiszen együtt játszhatott Ifj. Ocskay Gáborral, Palkovics Krisztiánnal, akiket lépéseit próbálgató gyermekként még csak a lelátón bámulhatott meg.

- Apámék azt mondták, amikor a jégre tettek, gyorsan tanultam. A korosztályos csapataimban is ott voltam a pontlistán a legjobbak között, országos szinten néhány dunaújvárosi kolléga előzött meg, és 19 évesen már a felnőtt csapat tagja voltam. Az első meccsemet Pöstyénben játszottam a szlovákok elleni felkészülési meccsen. Azt sem tudtam, merre van az előre és merre a hátra, amikor az első csere után visszamentem a padhoz, fogalmam sem volt, mit csináltam, amikor a jégen voltam, az adrenalin az egekben volt. Meg kellett szoknom a nagy tempót, azt, hogy nagyon sokan néznek. Az első gólom az EBEL-ben volt, mert ott mutatkoztam be a Volánnal együtt. Grazban találtam be a kapuba, nagy öröm volt. Először Hollandiában lettem felnőtt válogatott az ukránok ellen, gólt is lőttem. Négy világbajnokságon vettem részt, sajnos egy hajszál mindig elválasztott bennünket a nagy tettől, az A-csoporttól. De ami késik, nem múlik... - mondta.

Kérdeztem a nagyvilágnak induló játékost: a svéd első osztály, illetve a KHL lehetőségeihez képest mennyit ér a számára a német első liga?

- A tavalyi reményeim nagyobb lehetőséget jelentettek volna. De persze új együttesem, a Krefeld harmadik volt a német bajnokságban, ami azt jelenti, jó helyre kerülök. Mert: sok játékos megy onnan a KHL-be, az NHL-be. Jó bajnokság lesz, olyan, ami fekszik nekem, hiszen az EBEL-hez hasonló játék az ottani, csak kicsit gyorsabb és keményebb. És ha az EBEL-ben is jól ment, miért lenne ez másképp az előttem álló szezonban? Az első évemben szeretnék jól beilleszkedni a csapatba, megszokni a liga ritmusát. Jó szezont szeretnék meccs/fél pont átlaggal. Tudom: gólokat várnak tőlem, rajtam áll, hogy megfeleljek ma várakozásnak.

A „Sprechen sie Deutsch” kérdésre elmondta: nem beszél németül, angolul igen, így kezdetben a 10 légióssal és a kanadai edzővel tud kommunikálni. Kíváncsi voltam arra is, távolba szakadva mennyire lesz internet függő?

- Használom majd az internetet, egyrészt azért, hogy figyeljem a Sapa eredményeit, a családommal, barátaimmal is így tartom a kapcsolatot. Másrészt amíg nem kerülök közelebbi ismeretségbe a csapattársakkal, ez jelenti a kikapcsolódást is.

Sok sikert Sofron Istvánnak, aki szerdán a Városházán Cser Palkovics Andrástól a Polgármesteri Emlékérmet vesz át.