Pontkényszerben a Csákvár

A csákvári sportéletben valószínűleg nem fogják ünnepnappá nyilvánítani február 16-át – a másodosztályú együttes ugyanis egy csúfos, 3-0-s vereségbe szaladt bele vasárnap, a kiesés elől menekülő Szombathelyi Haladás együttesének vendégeként.

– Elsősorban nem is a vereség miatt bosszankodtam – kezdett bele Visinka Ede. – A második félidőben látottak különösen fájdalmasan hatottak rám, már csak azért is, mert nemcsak, hogy nem kezdtünk rosszul, hanem kimondottan jól futballoztunk az első negyedórában, a hazaiak ki sem tudtak jönni a saját térfelükről.

Nem tudtunk elegendő nyomást rájuk helyezni, így kapott gól nélkül átvészelték támadásainkat, és ettől kezdve egyre magabiztosabbak lettek. A kapunkra ugyan egy ideig nem jelentettek veszélyt, s nem volt benne a játékban, hogy hátrányba kerülünk. Az első félidő hosszabbításában azonban kaptunk egy buta, elkerülhető szabadrúgásgólt, ami mindent megváltoztatott. A szünet után az egyenlítés érdekében kinyíltunk, s tíz perc alatt ismét gólt kaptunk, ráadásul kettőt is.

A vezetőedző hozzátette: az fájt talán a legjobban neki, hogy néhányan lélekben fel is adták a mérkőzést a tetemes hátrány miatt, ezért mindegy, kivel játszanak legközelebb, csak és kizárólag a győzelem feledtetheti el a csapat szombathelyi teljesítményét.