Hogy mi is a parkour? Egyik képviselőjük, Kiss Lőrinc mesél róla

Hogy mi is a parkour? Röviden egy olyan extrém sport, amelyben akadályokon keresztül jutunk el minél effektívebben (gyorsan, kevés energiabefektetéssel) egyik helyről a másikra. Ha ezen alapvetéshez még látványelemeket (szaltókat, ugrásokat, átfordulásokat) is adunk, újabb idevágó fogalmat kapunk: a freerunningot.

Hogy ki lehetett az első parkouros? Valószínűleg az ősember, aki köveken, sziklákon keresztül kényszerült üldözni a napi betevőt, vagy árkon-bokron át nagyon gyorsan menekülni egy vadállat elől. Mégis tudjuk név szerint is kötni valakihez: egy Georges Hébert nevű francia férfi „feltalálta” a parkour „ősét” azzal, hogy egy „Natural Method” nevezetű mozgáskultúrát fejlesztett ki, amelynek lényege, hogy a sikeres parkouros nemcsak látja és felfogja a terepet, hanem némi kreativitással is rendelkezik.

Az extrém sportok fehérvári kedvelőinek kicsiny, de annál kitartóbb szeletét alkotják a fehérvári parkourosok. Kiss Lőrinc közülük a maga korai huszonéveivel már veteránnak számít. Ez a tizen-évesek sportja, a hajlékony ízülettel rendelkezőké, a merészeké. Azt azért hozzá kell tenni, hogy az akrobatikus mozdulatok gyakorlás és előre gondolkodás eredményei, anélkül legfeljebb súlyos sérülések tapasztalatait szerezheti valaki. Őket láthatjuk viszont a „Ne próbáld ki otthon” és a „Pedig jó ötletnek tűnt” dokumentumsorozatokban. Nem, az igazi parkouros, ha merész és bátor is, nem felelőtlen. Lőrinc és többi felnőtt társa is ezt hangsúlyozzák a tiniknek, akik jelentkeznek náluk, hogy szívesen csatlakoznának a csoporthoz.

Az akrobatikus fiatalembert a családja kezdettől támogatta, hiszen kiskorától nagy mozgás-igényű volt. Mint mondja, a harmincon túli parkouros már ritkaság, nagyobb a sérülésveszély és család mellett nem szívesen kockáztatnak a szaltózók. A francia Yamakasi film nyomán egy időben nagyobb figyelemnek örvendhettek a parkourosok, manapság rendezvényeken találkozhatunk boszorkányos ügyességükkel. Lőrincéket például a Szabad Színház rendezője, Nagy Judit „fedezte fel” és hívta meg utcaszínházi produkciójukhoz, amelynek évek óta részesei.

Lőrinc és profi társai produkcióját manapság már a városi rendezvényeken csodálhatja meg tátott szájjal a közönség. Szerepeltek a Királyi Napokon, utcaszínházi eseményeken, amelynek szervezői szívesen keresik meg a bámulatos ügyességű srácokat. De idáig el is kellett jutni, sokat gyakorolni.

- Pici korom óta másztam mindenre, mozgékony gyerek voltam, a szüleim szerencsére hagyták. Még sosem tört el semmim, egyszer meghúzódott a bokám, de az sem a parkour miatt. 14 évesen egy most már inkább viccesnek tűnő parkouros videómat töltöttem fel a netre, észrevette egy profi parkouros, Molnár Benjámin és rám írt – ő lett aztán a „mesterem”. Itthon egyébként nemzetközi szintű űzői is vannak a parkournak.

Kétféleképpen reagálnak az emberek rájuk: vagy le-esett állal, elismerően, vagy mérgesen, amiért padokon, térelemeken, mellvédeken ugrálnak át, vagy háztetőkön csinálnak kézenállásokat. Számtalanszor rájuk hívták már a rendőrséget is (vélhetőleg inkább aggodalomból, mint rosszindulatból). A biztonság, mint már említettük, fontos, de ennek az extrém sportnak lényeges alapvetése a spontaneitás, az adrenalinnövelés, a határfeszegetés. Mindez együtt adja a dolog sava-borsát, nem lehet csodálkozni rajta, hogy egy vérbeli parkourosnak már attól bizseregni kezd legbelül, ha meglát egy még legyőzetlen padot a belvárosban...

Azzal együtt, hogy persze a parkour alapvetően utcai sport, felmerült, Fehérváron többen is hódolnának e sportnak, ha lenne megfelelő, biztonságos gyakorlópálya. Nagyon jó lenne egy ilyen, talán a szülők is szívesebben engednék el oda a gyerekeket. A komolyabb ugrásokat és szaltókat nyáron a Velencei-tóban gyakorolják a fiatalok.

Kiss Lőrinc másik élete az aikido – ebben már fekete öves. Egyébként pedig japán szakos egyetemista, azon belül vallástudományt is tanul. Kiskorától érdekli ez a tudományág. Nemrég vette fel az arab nyelvet, „nagykorában” vallástudós/egyetemi tanár szeretne lenni. Nincs kétség: azt is simán megugorja.