Mert vívni kell a páston és az életben is - Szabados Zsolt a pengék csattogásáról, napjai csörtéiről

Szabados Zsolt a sikeres magyar sportot, a vívást űzte és oktatja ma is. Zsolt aktív versenyzőként magyar bajnoki bronzéremig jutott a párbatőrözők között, ami nagy szó abban a sportágban, ahol olimpiai, világ és Európa bajnokok sokasága versenyez. Amikor abbahagyta, az Ikarus vívószakosztálya vezetőjeként, majd edzőjeként tett sokat a város vívósportjáért. Székesfehérvár a sport városa, de a vívás nem a kényeztetett számok közé tartozik. Az Alba Volán SC öttusázói sikerüket a vívásnak (is) köszönhetik, az önálló szakosztály is szép sikereket ért el, ám tény: a világ és Európa bajnok, magyar bajnokok között halványabban hull a fény a pengék csattogtatóira.

– Öttusázóként kezdtem, és mivel a vívás ment a legjobban az öt tusa közül, így átpártoltam a vívókhoz, és 1983-tól folyamatosan vívok. A sportág létezett, az Ikarus öt fegyvernemes szakosztályként ténykedett, és létezik párbajtőr csapatként ma is, bár sajnos kicsit a háttérben vagyunk – mondta.

Szabados Zsolt sikeres volt versenyzőként, vezetőként, edzőként. Fotó: Molnár Artúr

Úgy tartják, a vívás intelligens sport, sőt, korábban az urak sportjaként létezett.

– Ez így is volt, így is van, ezért rétegsport, arról nem beszélve, hogy anyagilag sem egyszerű történet a vívóké. Magyar utánpótlás bajnoki címekkel dicsekedhetünk, de volt világbajnok tanítványom az öttusázó Németh Róbert személyében. Vidéki viszonylatban az Ikarus, majd a Székesfehérvári Vívó SE az élmezőnybe tartozik, válogatott versenyzőkkel.

A sportpályafutása befejeztével Zsolt pedagógus lett, pontosabban mondja el ő, hogy mikor, mit tett?

– Évtizedeken keresztül vívóedző voltam főállásban, de amikor beszűkültek a lehetőségek Fehérváron, örömmel kezdtem tanítani. Hogy kikkel könnyebb  vívni: a suliban a tanulókkal, vagy a vívókkal az edzésen? Az utóbbi lényegesen könnyebb, a mai srácok másabbak, nehezebb asszókat vívok velük, mint a vívóteremben. De igyekszem győztesen hozni az élet „csörtéit" is. Tény: a vívás a suliban tovább – négy évig – tart, de szerencsére mindkét „vívóágban" megtaláltam a szépségeket... A pedagógusi pályán felhasználom a vívásban szerzett fogásokat, tapasztalataimat, a vívóteremben pedig a pedagógiai ismereteimet hasznosítom. Így teljes az élet számomra!