Legenda és valóság

Bogár Pali bácsit időnként megkeressük, és megszólítjuk, ilyenkor udvariasan a rendelkezésünkre is áll. Már amikor tud. Hiába, a hajdani kosárlabdázó Európa-bajnok már 80 éves, és ez szép kor, nagy idő. Pali bácsi korához képest nagyon jó karban tartja magát, látszik, egész életében aktív volt, akár a sportban, akár a munkában. Bogár Pál városunk élő legendája. A kosárlabdasport egyetlen Európa-bajnokságot nyert együttesének volt a csapatkapitánya, és különösen nagy szó volt ez a maga korában, hiszen vidéki egyesület játéko-saként érhette el ezt a dicső tettet. Tovább emeli eme tény dicsőségét, hogy mindezt az ötvenes évek közepén tudta megvalósítani. Hej, minő csoda volt, amikor 1955-ben, az Európa-bajnoki döntőben a magyarok legyőzték a nagy testvér , a Szovjetunió válogatottját, és aranyérmet vehettek át. De Pali bácsi persze büszkén emlékszik vissza a főiskolai vb-aranyára, az Eb-ezüstre, és a három Szófia Nagydíj győzelemre, no meg persze a fehérvári csapat halkabb, de a maga nemében mégis szép sikereire. Ketten is tagjai voltak az akkori Építőkből a nemzeti csapatnak, Tóth László volt a másik kosaras Fehérvárról, aki hosszú ideje Los Angelesben él. Hiába, 1956 eléggé szétszórta az aranycsapatot.

- Igazi együtt élő társaság voltunk a szó legszebb értelmében, és mindent alárendeltünk a kosárlabdának. Az akkori legfontosabb sportvezető megkérdezte tőlünk: szeretnénk a legjobbak lenni? Mert ha igen, vegyük át a szovjetek már sikerrel alkalmazott módszereit. Átvettük, és keményen dolgoztunk, jellemző, Tatán kinevettek bennünket a többiek, amikor naponta kétszer a tűző napon megszállottként dolgoztunk. De a veríték végül aranyat ért...

Aki a sportban a legjobb volt, az az életben is kamatoztatta mindazt, amit a pályán megtanult, elsajátított, élete részévé vált: a kitartást, a küzdeni tudást, a tenni akarást, azt, hogy amit vállalt, azt teljesítse. Ezért kapta meg kimagasló sporttevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést, vagy a szakmájában kimagasló szakmai tevékenységéért a székesfehérvári közúti igazgatóság főmérnökeként a Baross Gábor-díjat, és most néhány hete a Székesfehérvár Sportjáért elismerést.

Bogár Pál 1983 óta nyugdíjas, és természetesen, amikor tehette, kijárt a hajdani Építők-utód, az Albacomp mérkőzéseire, együtt örült a többiekkel a bajnoki aranyérmeknek. Aztán egyre kevesebbszer jutott el a csatákra, de a televízióban megnézte a számára az életet jelentő kedvenc sportág, a kosárlabdázó utódok mindennapi csatáit.

Pali bácsi ugyancsak meghatódott az Alba Regia Sportcsarnokban, a háromnapos nemzetközi torna megnyitója alkalmával tartott ünnepségen, amikor Warvasovszky Tihamér adta át neki a város sportdíját. Köszöntötte a hajdani válogatott csapatkapitányt Simon Balázs, az Albacomp csapatkapitánya, és a vezetők, Minárovits János, Nagy Gábor, Halm Rolland. No és a közönség. Állva tapsolták meg a sikeres múltat, azokat a boldog szép napokat, amelyekről a csarnokban ünneplők legfeljebb csak hallhattak, olvashattak. Ugyancsak jólesett a hajdani bajnoknak a maiak hálája, boldog volt, hogy egy mérkőzésen megnézhette a mai építőket , mármint a csapat és a jövő építőit.

- Nem lehet szavakban leírni azt, amit akkor éreztem. Köszönöm! - így Bogár Pál.

Mi köszönjük, Pali bácsi, és éljünk át együtt, közösen sok jó, sikeres mérkőzést!

- Igazi együtt élő társaság voltunk a szó legszebb értelmében, és mindent alárendeltünk a kosárlabdának. Az akkori legfontosabb sportvezető megkérdezte tőlünk: szeretnénk a legjobbak lenni? Mert ha igen, vegyük át a szovjetek már sikerrel alkalmazott módszereit. Átvettük, és keményen dolgoztunk, jellemző, Tatán kinevettek bennünket a többiek, amikor naponta kétszer a tűző napon megszállottként dolgoztunk. De a veríték végül aranyat ért...

Aki a sportban a legjobb volt, az az életben is kamatoztatta mindazt, amit a pályán megtanult, elsajátított, élete részévé vált: a kitartást, a küzdeni tudást, a tenni akarást, azt, hogy amit vállalt, azt teljesítse. Ezért kapta meg kimagasló sporttevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést, vagy a szakmájában kimagasló szakmai tevékenységéért a székesfehérvári közúti igazgatóság főmérnökeként a Baross Gábor-díjat, és most néhány hete a Székesfehérvár Sportjáért elismerést.

Bogár Pál 1983 óta nyugdíjas, és természetesen, amikor tehette, kijárt a hajdani Építők-utód, az Albacomp mérkőzéseire, együtt örült a többiekkel a bajnoki aranyérmeknek. Aztán egyre kevesebbszer jutott el a csatákra, de a televízióban megnézte a számára az életet jelentő kedvenc sportág, a kosárlabdázó utódok mindennapi csatáit.

Pali bácsi ugyancsak meghatódott az Alba Regia Sportcsarnokban, a háromnapos nemzetközi torna megnyitója alkalmával tartott ünnepségen, amikor Warvasovszky Tihamér adta át neki a város sportdíját. Köszöntötte a hajdani válogatott csapatkapitányt Simon Balázs, az Albacomp csapatkapitánya, és a vezetők, Minárovits János, Nagy Gábor, Halm Rolland. No és a közönség. Állva tapsolták meg a sikeres múltat, azokat a boldog szép napokat, amelyekről a csarnokban ünneplők legfeljebb csak hallhattak, olvashattak. Ugyancsak jólesett a hajdani bajnoknak a maiak hálája, boldog volt, hogy egy mérkőzésen megnézhette a mai építőket , mármint a csapat és a jövő építőit.

- Nem lehet szavakban leírni azt, amit akkor éreztem. Köszönöm! - így Bogár Pál.

Mi köszönjük, Pali bácsi, és éljünk át együtt, közösen sok jó, sikeres mérkőzést!

- Igazi együtt élő társaság voltunk a szó legszebb értelmében, és mindent alárendeltünk a kosárlabdának. Az akkori legfontosabb sportvezető megkérdezte tőlünk: szeretnénk a legjobbak lenni? Mert ha igen, vegyük át a szovjetek már sikerrel alkalmazott módszereit. Átvettük, és keményen dolgoztunk, jellemző, Tatán kinevettek bennünket a többiek, amikor naponta kétszer a tűző napon megszállottként dolgoztunk. De a veríték végül aranyat ért...

Aki a sportban a legjobb volt, az az életben is kamatoztatta mindazt, amit a pályán megtanult, elsajátított, élete részévé vált: a kitartást, a küzdeni tudást, a tenni akarást, azt, hogy amit vállalt, azt teljesítse. Ezért kapta meg kimagasló sporttevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést, vagy a szakmájában kimagasló szakmai tevékenységéért a székesfehérvári közúti igazgatóság főmérnökeként a Baross Gábor-díjat, és most néhány hete a Székesfehérvár Sportjáért elismerést.

Bogár Pál 1983 óta nyugdíjas, és természetesen, amikor tehette, kijárt a hajdani Építők-utód, az Albacomp mérkőzéseire, együtt örült a többiekkel a bajnoki aranyérmeknek. Aztán egyre kevesebbszer jutott el a csatákra, de a televízióban megnézte a számára az életet jelentő kedvenc sportág, a kosárlabdázó utódok mindennapi csatáit.

Pali bácsi ugyancsak meghatódott az Alba Regia Sportcsarnokban, a háromnapos nemzetközi torna megnyitója alkalmával tartott ünnepségen, amikor Warvasovszky Tihamér adta át neki a város sportdíját. Köszöntötte a hajdani válogatott csapatkapitányt Simon Balázs, az Albacomp csapatkapitánya, és a vezetők, Minárovits János, Nagy Gábor, Halm Rolland. No és a közönség. Állva tapsolták meg a sikeres múltat, azokat a boldog szép napokat, amelyekről a csarnokban ünneplők legfeljebb csak hallhattak, olvashattak. Ugyancsak jólesett a hajdani bajnoknak a maiak hálája, boldog volt, hogy egy mérkőzésen megnézhette a mai építőket , mármint a csapat és a jövő építőit.

- Nem lehet szavakban leírni azt, amit akkor éreztem. Köszönöm! - így Bogár Pál.

Mi köszönjük, Pali bácsi, és éljünk át együtt, közösen sok jó, sikeres mérkőzést!

Aki a sportban a legjobb volt, az az életben is kamatoztatta mindazt, amit a pályán megtanult, elsajátított, élete részévé vált: a kitartást, a küzdeni tudást, a tenni akarást, azt, hogy amit vállalt, azt teljesítse. Ezért kapta meg kimagasló sporttevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést, vagy a szakmájában kimagasló szakmai tevékenységéért a székesfehérvári közúti igazgatóság főmérnökeként a Baross Gábor-díjat, és most néhány hete a Székesfehérvár Sportjáért elismerést.

Bogár Pál 1983 óta nyugdíjas, és természetesen, amikor tehette, kijárt a hajdani Építők-utód, az Albacomp mérkőzéseire, együtt örült a többiekkel a bajnoki aranyérmeknek. Aztán egyre kevesebbszer jutott el a csatákra, de a televízióban megnézte a számára az életet jelentő kedvenc sportág, a kosárlabdázó utódok mindennapi csatáit.

Pali bácsi ugyancsak meghatódott az Alba Regia Sportcsarnokban, a háromnapos nemzetközi torna megnyitója alkalmával tartott ünnepségen, amikor Warvasovszky Tihamér adta át neki a város sportdíját. Köszöntötte a hajdani válogatott csapatkapitányt Simon Balázs, az Albacomp csapatkapitánya, és a vezetők, Minárovits János, Nagy Gábor, Halm Rolland. No és a közönség. Állva tapsolták meg a sikeres múltat, azokat a boldog szép napokat, amelyekről a csarnokban ünneplők legfeljebb csak hallhattak, olvashattak. Ugyancsak jólesett a hajdani bajnoknak a maiak hálája, boldog volt, hogy egy mérkőzésen megnézhette a mai építőket , mármint a csapat és a jövő építőit.

- Nem lehet szavakban leírni azt, amit akkor éreztem. Köszönöm! - így Bogár Pál.

Mi köszönjük, Pali bácsi, és éljünk át együtt, közösen sok jó, sikeres mérkőzést!

Aki a sportban a legjobb volt, az az életben is kamatoztatta mindazt, amit a pályán megtanult, elsajátított, élete részévé vált: a kitartást, a küzdeni tudást, a tenni akarást, azt, hogy amit vállalt, azt teljesítse. Ezért kapta meg kimagasló sporttevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést, vagy a szakmájában kimagasló szakmai tevékenységéért a székesfehérvári közúti igazgatóság főmérnökeként a Baross Gábor-díjat, és most néhány hete a Székesfehérvár Sportjáért elismerést.

Bogár Pál 1983 óta nyugdíjas, és természetesen, amikor tehette, kijárt a hajdani Építők-utód, az Albacomp mérkőzéseire, együtt örült a többiekkel a bajnoki aranyérmeknek. Aztán egyre kevesebbszer jutott el a csatákra, de a televízióban megnézte a számára az életet jelentő kedvenc sportág, a kosárlabdázó utódok mindennapi csatáit.

Pali bácsi ugyancsak meghatódott az Alba Regia Sportcsarnokban, a háromnapos nemzetközi torna megnyitója alkalmával tartott ünnepségen, amikor Warvasovszky Tihamér adta át neki a város sportdíját. Köszöntötte a hajdani válogatott csapatkapitányt Simon Balázs, az Albacomp csapatkapitánya, és a vezetők, Minárovits János, Nagy Gábor, Halm Rolland. No és a közönség. Állva tapsolták meg a sikeres múltat, azokat a boldog szép napokat, amelyekről a csarnokban ünneplők legfeljebb csak hallhattak, olvashattak. Ugyancsak jólesett a hajdani bajnoknak a maiak hálája, boldog volt, hogy egy mérkőzésen megnézhette a mai építőket , mármint a csapat és a jövő építőit.

- Nem lehet szavakban leírni azt, amit akkor éreztem. Köszönöm! - így Bogár Pál.

Mi köszönjük, Pali bácsi, és éljünk át együtt, közösen sok jó, sikeres mérkőzést!

Bogár Pál 1983 óta nyugdíjas, és természetesen, amikor tehette, kijárt a hajdani Építők-utód, az Albacomp mérkőzéseire, együtt örült a többiekkel a bajnoki aranyérmeknek. Aztán egyre kevesebbszer jutott el a csatákra, de a televízióban megnézte a számára az életet jelentő kedvenc sportág, a kosárlabdázó utódok mindennapi csatáit.

Pali bácsi ugyancsak meghatódott az Alba Regia Sportcsarnokban, a háromnapos nemzetközi torna megnyitója alkalmával tartott ünnepségen, amikor Warvasovszky Tihamér adta át neki a város sportdíját. Köszöntötte a hajdani válogatott csapatkapitányt Simon Balázs, az Albacomp csapatkapitánya, és a vezetők, Minárovits János, Nagy Gábor, Halm Rolland. No és a közönség. Állva tapsolták meg a sikeres múltat, azokat a boldog szép napokat, amelyekről a csarnokban ünneplők legfeljebb csak hallhattak, olvashattak. Ugyancsak jólesett a hajdani bajnoknak a maiak hálája, boldog volt, hogy egy mérkőzésen megnézhette a mai építőket , mármint a csapat és a jövő építőit.

- Nem lehet szavakban leírni azt, amit akkor éreztem. Köszönöm! - így Bogár Pál.

Mi köszönjük, Pali bácsi, és éljünk át együtt, közösen sok jó, sikeres mérkőzést!

Bogár Pál 1983 óta nyugdíjas, és természetesen, amikor tehette, kijárt a hajdani Építők-utód, az Albacomp mérkőzéseire, együtt örült a többiekkel a bajnoki aranyérmeknek. Aztán egyre kevesebbszer jutott el a csatákra, de a televízióban megnézte a számára az életet jelentő kedvenc sportág, a kosárlabdázó utódok mindennapi csatáit.

Pali bácsi ugyancsak meghatódott az Alba Regia Sportcsarnokban, a háromnapos nemzetközi torna megnyitója alkalmával tartott ünnepségen, amikor Warvasovszky Tihamér adta át neki a város sportdíját. Köszöntötte a hajdani válogatott csapatkapitányt Simon Balázs, az Albacomp csapatkapitánya, és a vezetők, Minárovits János, Nagy Gábor, Halm Rolland. No és a közönség. Állva tapsolták meg a sikeres múltat, azokat a boldog szép napokat, amelyekről a csarnokban ünneplők legfeljebb csak hallhattak, olvashattak. Ugyancsak jólesett a hajdani bajnoknak a maiak hálája, boldog volt, hogy egy mérkőzésen megnézhette a mai építőket , mármint a csapat és a jövő építőit.

- Nem lehet szavakban leírni azt, amit akkor éreztem. Köszönöm! - így Bogár Pál.

Mi köszönjük, Pali bácsi, és éljünk át együtt, közösen sok jó, sikeres mérkőzést!

Pali bácsi ugyancsak meghatódott az Alba Regia Sportcsarnokban, a háromnapos nemzetközi torna megnyitója alkalmával tartott ünnepségen, amikor Warvasovszky Tihamér adta át neki a város sportdíját. Köszöntötte a hajdani válogatott csapatkapitányt Simon Balázs, az Albacomp csapatkapitánya, és a vezetők, Minárovits János, Nagy Gábor, Halm Rolland. No és a közönség. Állva tapsolták meg a sikeres múltat, azokat a boldog szép napokat, amelyekről a csarnokban ünneplők legfeljebb csak hallhattak, olvashattak. Ugyancsak jólesett a hajdani bajnoknak a maiak hálája, boldog volt, hogy egy mérkőzésen megnézhette a mai építőket , mármint a csapat és a jövő építőit.

- Nem lehet szavakban leírni azt, amit akkor éreztem. Köszönöm! - így Bogár Pál.

Mi köszönjük, Pali bácsi, és éljünk át együtt, közösen sok jó, sikeres mérkőzést!

Pali bácsi ugyancsak meghatódott az Alba Regia Sportcsarnokban, a háromnapos nemzetközi torna megnyitója alkalmával tartott ünnepségen, amikor Warvasovszky Tihamér adta át neki a város sportdíját. Köszöntötte a hajdani válogatott csapatkapitányt Simon Balázs, az Albacomp csapatkapitánya, és a vezetők, Minárovits János, Nagy Gábor, Halm Rolland. No és a közönség. Állva tapsolták meg a sikeres múltat, azokat a boldog szép napokat, amelyekről a csarnokban ünneplők legfeljebb csak hallhattak, olvashattak. Ugyancsak jólesett a hajdani bajnoknak a maiak hálája, boldog volt, hogy egy mérkőzésen megnézhette a mai építőket , mármint a csapat és a jövő építőit.

- Nem lehet szavakban leírni azt, amit akkor éreztem. Köszönöm! - így Bogár Pál.

Mi köszönjük, Pali bácsi, és éljünk át együtt, közösen sok jó, sikeres mérkőzést!

- Nem lehet szavakban leírni azt, amit akkor éreztem. Köszönöm! - így Bogár Pál.

Mi köszönjük, Pali bácsi, és éljünk át együtt, közösen sok jó, sikeres mérkőzést!

- Nem lehet szavakban leírni azt, amit akkor éreztem. Köszönöm! - így Bogár Pál.

Mi köszönjük, Pali bácsi, és éljünk át együtt, közösen sok jó, sikeres mérkőzést!

Mi köszönjük, Pali bácsi, és éljünk át együtt, közösen sok jó, sikeres mérkőzést!

Mi köszönjük, Pali bácsi, és éljünk át együtt, közösen sok jó, sikeres mérkőzést!