Intenzív jeges edzésekkel készül a Hydro Fehérvár AV19

Ifjabb Ocskay Gábor emlékvitrinjére immár tizenegyedszer vetült a szezonkezdetre hangolódó hokibarát szeme. A fehérváriak legendás csatárának 2009-es halála óta a tizenegyedik jeges felkészülést kezdte a Volán a napokban.

Mintha mérkőzésre gyűlt volna a tábor, a Fehérvár AV19 különböző korszakokból való, kék-fehér színekben pompázó mezeiben tartottak célirányosan a C-pálya felé a nyílt edzésre érkező szurkolók. Az öltözőtől a „sátorcsarnokig” vezető utat szelfire töltött mobilokat markolva övezték, az egyenként érkező hokisok meg-megálltak egy fotó pillanatára.

Mintegy százan voltak kíváncsiak arra, milyen edzést vezényel a finn tréner, Hannu Järvenpää, s hogyan mozognak a régi és az új játékosok. A kapuban a Linzből érkezett kanadai Michael Ouzas magabiztosan mozgott, a szintén juharleveles védő Dylan Busenius is könnyen barátkozott a jéggel. Az NHL-es Florida Panthersben összesen 24 mérkőzésen jégre korcsolyázó, legutóbb a Dornbirnt erősítő Scott Timmins agilisen végezte a gyakorlatokat, a hórihorgas finn utánpótlás-válogatott csatár, Mikko Lehtonen pedig már az első edzéseken konstatálhatta: nem fogott mellé, hogy Zágrábból Fehérvárra költözött. Az Innsbruckban rendre meccs/pont felett termelő amerikai támadó, Andrew Yogan is a Volán erőssége lehet majd.

– Nagyon jól érzem magam a csapatnál, s úgy érzem, nagyon jó dolgok várnak ránk – fogalmazott Andrew Yogan. – Minden évben hasonlóan kezdődik számomra a szezon. De ami feltűnt, hogy itt már mindenki az elején nagyon jó formában van. Kiváló programot állítottak össze az edzők, ami segíti, hogy már a jövő heti, Cardiff elleni mérkőzéseken is jó teljesítményt tudjunk nyújtani. Szeretnék jó példával elől járni jégen és azon kívül is. Fontos, hogy pontokat tudjak szerezni, s ott legyen a nevem az eredményjelzőn. De alapvetően jó csapatemberré szeretnék válni, és sok győzelmet ünnepelni. Jó csapatunk lesz, amelyik képes lesz kiharcolni a rájátszást.

Miért ne sikerülhetne? Minden adott ehhez Fehérváron.

Az idősebb drukkerek élvezettel szakmáztak a palánk mellett, s elemezték a játékosok mozgását, míg a fiatal hölgyrajongók zavart kunvogással fogadták, mikor Jonathan Harty egy mosoly kíséretében csattintotta a pakkot a plexire éppen előttük. A jó kedély végig jellemző volt a nyolcvan perces tréningre, holott brutálisan kemény edzést dirigált a vezetőedző.

- Habár ezen a pályán én vagyok a legkedvesebb edző, néha nekem is keménynek kell lennem – mosolygott csintalanul Hannu Järvenpää, aki nem kímélte a Volán hokisait. – Azok az idők már elmúltak, mikor idejönnek a játékosok egy nyár után, s itt kezdődik az igazi munka. Egyre jobb állapotban vannak a srácok fizikálisan, s mentális téren is napról-napra jobb a helyzet. Az edzői létnek két oldala van. Az egyiket a kemény munka jellemzi, a másikat pedig az emberségesség. Az új játékosok is elfogadtak, sőt, a srácok között is egyre inkább működik a kémia. Még nem vagyunk abban a stádiumban, ahol minden klappolna, és a helyén lenne. De az idő múlásával kipipáljuk az elemeket, s addigra készen lesz a csapat, mire bedobja a bíró a pakkot.

Egyedül Erdély Csanád hiányzott, hát és derékfájdalmai miatt még nem végez teljes értékű jeges edzést. A brigádból hárman megkülönböztető, sárga mezben dolgoztak. A kézműtét után gyógyuló Sárpátki Tamás, valamint a legutóbb Bolzanoban szereplő, s bekötött kézzel korcsolyázó Tim Campbell többször összemérték gyorsaságukat a társak legnagyobb örömére. A térdsérülése okán december óta nem játszó csapatkapitány, Kóger Dániel már a többekkel együtt végezte a gyakorlatokat.

- Nem szerettem volna megkülönböztető mezt viselni, de az edző azt mondta, még egyelőre vegyem fel. Már minden gyakorlatnál részt tudok venni, nem kímélem magam, de odafigyelek, hogy nehezebb szituációkba még ne menjek bele. Örülök, hogy végre jégen vagyok, s teljes értékű munkát tudok végezni – mesélte Kóger Dániel. – Most szépen belekezdtünk, de nem bánom, egy hónapunk van arra, hogy összecsiszoljuk a brigádot. Tavaly is jó társaság jött össze, idén talán még egy szintet léptünk előre. Minőségi játékosok érkeztek, olyanok akik beleillenek az öltözői képbe is. Egy hét után azt mondhatom, olyan mintha már több hónapja dolgoznánk együtt. Jó hangulatban, de keményen folyik a munka. Tudjuk a dolgunkat, figyelünk a másikra, próbálunk minél jobb csapategységet alakítani. Hosszú szezon lesz, a legfontosabb, hogy a csapategység meglegyen. Olyan kaliberű játékosaink vannak, akik bőven megállják a helyüket ebben a ligában. De keményen kell dolgoznunk, mert a bajnokság is erősödik, az ellenfelek is erősítettek.

A célokról még nem feltétlenül beszélgettünk, ez a hét még csak az ismerkedésről szólt, szóba került már a szombaton rajtoló walesi túránk, az a célunk, hogy mindig a következő meccset szeretnénk megnyerni. A felkészülés során is azt tervezzük, hogy minél több mérkőzést győztesen zárjunk. De nem az eredményesség a lényeg, hanem, hogy összeszokjunk. A szezonban is az lesz a fontos, hogy meccsről-meccsre lépegessünk. S ne kiabáljunk el semmit, hanem dolgozzunk, s a szezon végén átbeszéljük, hogy mit is értünk el.