Határ a csillagos ég – Interjú Horváth Milánnal

Mozgalmas idényen van túl a székesfehérvári jégkorongcsalád, hiszen azok után, hogy a felnőttek bravúros teljesítményt nyújtva bejutottak a rájátszásba, az akadémisták újabb érmekkel és trófeákkal terhelték az Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnok vitrinjét. Az U20-as együttes sem a magyar, sem az osztrák bajnokságban nem talált legyőzőre, míg eggyel lejjebb, az U18-as korosztály játékosainak nyakába az osztrák arany után a honi bajnokság végén ezüstérem került. Mindkét társaság oszlopos tagjává nőtte ki magát a jelenleg érettségire készülő Horváth Milán, akire a Raktár utcában rendezett U18-as divízió I/B világbajnokságon bronzérmet szerző magyar válogatottban is komoly feladatok hárultak.

Profi sport és tanulmányok, általában nehezen összeegyeztethetők. Önnek hogy sikerül mindez?

– Van, hogy a jégcsarnokban, edzések, meccsek előtt-után tanulok, de teljes mértékben megoldható, hogy „normális” középiskolai élet mellett tovább folytatódjon egy játékos pályafutása. Számomra nagyon fontos a tanulás, hogy két lábon állhassak, így ha netántán sérülés, vagy bármi más miatt abba kellene hagyni a sportot, akkor is legyen egy B tervem, tudjak mit kezdeni magammal az életben. Tizenkettedikes végzősként a továbbtanuláson is gondolkozom, az edzői, sportmenedzseri, illetve gazdálkodási és menedzsment szak egyikét célzom meg.

Idén két korosztályban is játszott, hogyan élte meg ezt a kettős terhelést?

– Úgy egyeztünk meg a szezon elején, hogy az U20-asokkal kezdek, inkább ott játszom, és az idény végén csatlakozom az U18-as együtteshez. Ez így is történt, és úgy gondolom, hogy becsülettel helytálltam, a tavalyi tapasztalatokat felhasználva sikerült kialakítanom, hogy miként osszam be az időmet, hogyan, mennyit pihenjek. Nagy élmény volt részese lenni ennek az idénynek és a két bajnokcsapatnak.

Melyek azok a játékelemek, amelyekben a leginkább tud fejlődni az idősebb játékosok között?

– Az U20-as csapat az utolsó lépcsőfok a felnőtt hoki irányába, itt már sokkal technikásabb, és fejben jóval érettebb jégkorongot játszanak. Ebbe kellett belenőnöm tavaly, az első szezonom során, amikor feljátszottam, idén pedig már úgy gondolom, hogy én is tudtam hozni ezt a magasabb szintet, amit a „felnőttebbek” játszanak. Az idősebbeknél taktikailag ugyan vannak komolyabb elemek, ám a legnagyobb különbség tényleg a koncentrációban rejlik, a hockey sense (hokiérzék), a reakcióidő, a döntéshozatal sebessége teljesen más a 18 és 20 éves korosztályban.

Ami a nemrég véget érő itthoni vb-t illeti, számos remek játékos alkotta a magyar válogatott keretét, ám végül mégis Önt választották csapatkapitánynak.

– Hatalmas megtiszteltetés és egy nagyon pozitív visszajelzés volt számomra ez a döntés. Óriási változáson ment át a csapat a torna során, miután nem úgy indítottunk, ahogy akartunk. A britek elleni záró harmadban és olaszok elleni mérkőzésen szakadt át a gát, elhagytuk a felesleges kiállításokat, és megmutattuk, mire vagyunk képesek. Sokaknak ez volt az első vb-je, nem tudták, hogyan kell kezelni a kudarcokat. A britek elleni mérkőzés után volt több megbeszélésünk is, játékos és játékos, edző és játékos között, amiken át kellett esni, hogy kimásszunk a gödörből.

Friss hír, hogy Kovács Alex mellett Ön is szerződést kapott a Titánoknál, milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Az előző szezonban két mérkőzés erejéig már megadatott, hogy felnőttek között játszhassak, így örülök, hogy lehetőséget kapok jövőre. Úgy gondolom, jó kis brigád jött össze itt Fehérváron, akik már évek óta együtt játszanak. Boldog vagyok, hogy megléphetem ezt a lépcsőfokot, nagyon várom már a következő szezont és a közös munkát a csapattal. Onnantól pedig még keményebben szeretnék dolgozni, hogy egy lépcsőfokot tudjak menni fölfelé – egészen az EBEL-csapatig.