Gyurta Dani a dobogó tetején

Kézfogása erős, magabiztos. Az öt évvel ezelőtti, a szavakat bizonytalanul formáló tinédzsernek nyoma sincs, higgadtan, okosan beszél, látszik rajta, tökéletesen tisztában van az értékeivel. Kézről kézre adják az újságírók, záporoznak felé a kérdések. Gyurta Dani, a római vizes vb egyik legnagyobb hőse mosolyogva válaszol mindegyikre, s mindenkinek külön megköszöni az interjút.

- Az athéni ezüst óta csak vergődött, most végre felkapaszkodott a csúcsra. Mi hiányzott az elmúlt öt évben?

- A rutin és a tapasztalat. Mindig idősebbekkel csatáztam, amikor tizenöt voltam, húszévesekkel versenyeztem, most húszévesen pedig huszonöt esztendős úszókkal kell felvennem a versenyt. Fizikálisan soha nem volt gondom, viszont fejben nem voltam elég érett az Athén utáni sikerekhez. A kenus olimpiai bajnok, Vajda Attila barátom mondta, a verseny hetven százalékban agyban dől el, az izmok szerepe csak harminc. Fizikálisan mindenki fel tud készülni, de a lényeg ott van, hogy valaki az utolsó néhány méteren, a célba érkezésnél legyen tökéletes állapotban. Ebben most én vagyok a legjobb kétszáz méteren. Nemcsak a testet, a fejet is edzeni kell, ebben kapok segítséget sportpszichológustól.

- Egy századdal nyert Shanteau előtt. Az utolsó ötvenre a mezőny hátsó harmadában fordult. Remélte, hogy utoléri a riválisokat?

- Bár az utolsó ötvenes fordulónál láttam, elég sokan vannak előttem, tudtam, a cél odébb van, a versenynek kétszáz méternél lesz vége. Egy pillanatra sem adtam fel, éreztem, amikor ők már fáradnak, én még el tudok indulni. A hajrám sokkal jobb, mint a többieknek, valamint azt, hogy más esélyem ezúttal sincs, mint beleadni mindent. A célban fogalmam sem volt, hányadik helyen érkeztem be. Megérintettem a falat, megfordultam, és megláttam a nevem mellett az egyes számot. Rendkívül boldog voltam, ez látszott is. Átszakadt egy gát, régóta vártam erre az érzésre.

- Úgy tűnt, rendkívüli elégtételt érez az elmúlt évek gyötrelmei után.

- Bizonyítottam magamnak, hogy vissza tudok jönni a mélyből. A 2004-es athéni olimpia után még szinte gyerek voltam, mégis hirtelen nagyon sok barátom lett. Aztán nem jöttek a várt eredmények, gyenge időket úsztam, nem jutottam ki a világbajnokságra, a budapesti Eb-n nem kerültem döntőbe. Sokan elfordultak tőlem. A saját bőrömön tapasztaltam, a bajban derül ki, kire számíthat az ember. Sokat jelentett a családom, a szüleim és az öcsém végig bíztak bennem, tartották bennem a lelket, elhitették velem, hogy vissza tudok térni oda, ahol már voltam. Szabad országban élünk, ahol bárki azt gondolhat és mondhat, amit akar. Nekem csak az fontos, hogy a családom és a barátaim mit gondolnak rólam. A többi nem számít.

- A legkisebb különbséggel győzött. Így nyerni mesés, kikapni drámai lett volna.

- A sport ilyen, itt mindig vannak győztesek és vesztesek. Aki nyer, az boldog, aki veszít, bánkódik. Eddig a forduló és a benyúlás nem volt az erősségem, most remekül sikerült. Akkor jött össze minden, amikor a legjobban kellett. Pekingben a legjobb idővel, Európa-csúccsal kerültem a döntőbe, ám csak ötödik lettem. Három tizeddel ma-radtam le az ezüstről, ha megúszom a legjobbamat, második vagyok. De nem sajnálom, a mostani aranyérem számomra többet jelent, mint még egy ötkarikás ezüst. Szerencsére szeretek úszni, komoly céljaim vannak. Amikor kisgyerekként sportolni kezdtem - vállaltam azt, hogy hajnali ötkor kelek és megyek az uszodába, naponta tizennyolc kilométert teljesítek -, azt a célt tűztem ki magam elé, hogy olimpiai bajnok leszek. Athénban nem sok hiányzott hozzá, reményeim szerint Londonban végre megvalósul. 2012-ben szeretnék ott állni a dobogó legtetején.

- Az elmúlt években presszionálták, hagyja el edzőjét, Széles Sándort, ám mindvégig kitartott mellette. Egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy vált?

- Tudtam, hogy nekem az a munka jó, amit Sanyi bácsival végzek. Nála kezdtem, és az ő irányításával kapaszkodtam fel újra a legjobbak közé.

- A siker után melyik családtagjával beszélt először?

- Az öcsém küldött SMS-t, aztán a verseny után fél órával hívott fel anyukám. Nagyon sírt, de ugyanígy tett apukám és a testvérem is. Nagyon izgultak, mondták, tévén is alig tudták nézni a versenyt. A budapesti Eb-t nagyon várták, előre megvették a jegyeket, de a fináléba sem sikerült bekerülnöm. Akkor döntötték el, talán babonából, hogy Rómába nem jönnek.

- Miként alakul az elkövetkező hetek programja?

- Pihenek és nyaralni megyek. De hogy a családdal vagy barátokkal, azt még nem tudom. Szeptember elején kezdődik az iskola és a felkészülés a jövő évi, budapesti Eb-re. Az első évet sikerrel elvégeztem a Heller Farkas Főiskolán, ahol gazdálkodást tanulok. A főiskola hároméves, az egyetemi képzés ötéves. Remélem, Londonba már diplomás emberként utazhatok.

Az űrkorszak véget ért a római vb-n...

Repkedtek a világcsúcsok a római vb-n, a mieink az éremtáblázat előkelő hetedik helyén végeztek, két aranyat, egy ezüstöt és három bronzot gyűjtöttek. A honi szövetség első embere, valamint az európai alelnöke, Gyárfás Tamás elmondta, elégedett a tizenhat résztvevőnk eredményeivel, a nyolc Európa- és huszonöt magyar rekorddal. A jövő évi, budapesti kontinensviadalon hét aranyat vár a mieinktől. Az elnök örül, hogy vége az űrkorszaknak , január 1-jétől újra a hagyományos, textilből készült dresszekben úszik mindenki, amely a férfiaknál nem érhet küldök fölé és térd alá.